Három hónappal ezelott történelmet írt Magyarország, amikor a kommunizmusból a demokráciába való átmenetet követoen elso ízben került sor helyi náci háborús bunös felelosségre vonására Budapesten. A férfit azzal vádolták, hogy a magyarok által elfoglalt jugoszláv területen lévo Újvidéken részt vett a magyar katonaság és a csendorség által 1942. január 23-án, a helyi „terroristák” keresése örvén véghezvitt vérengzésben, és harminchat ember haláláért terheli felelosség.

A szóban forgó gyanúsított, a jogászdoktor Képíró Sándor azon tisztek között volt, akik a tömeggyilkosságot megszervezték, és személyesen felelt a razziákért, több száz zsidó, szerb és cigány lakos letartóztatásáért a városközpont egyik kerületében. A lefogottakat eloször az Újvidék belvárosában lévo nagy színházba vitték, ahol magyar tisztekbol álló bizottság határozott arról, kik azok, akiket tévedésbol tartóztattak le. A többieket a Duna partjára masíroztatták, ahol agyonlotték oket. Akiket nem ölt meg a golyó, azokat vízbe fojtották.

Órákon át tartott a lövöldözés, mígnem egy kisgép landolt a folyón (ami be volt fagyva; a magyarok ágyút hoztak, hogy léket tudjanak loni a jégbe ott, ahol az áldozatokat lelotték, így eshettek a testek a vízbe), és magas rangú magyar tisztek szálltak ki belole, majd leállították a gyilkolást, amelyet a budapesti legfelsobb parancsnokság sohasem szentesített. Addig az idopontig 1246 személyt – köztük számos not, kisgyereket, gyereket – gyilkoltak meg, többségük zsidó volt, a többiek szerbek és cigányok.

Meglehetosen erosnek tunt a Képíró elleni vád. Noha o a maga részérol tagadta, hogy bármi rosszat tett volna, beismerte, hogy a kérdéses napon a magyar erokkel Újvidéken volt. Valóban, annak idején azon nyomban vizsgálatot is indítottak ellene a független Magyarországon, tizennégy másik tiszttel együtt, fegyelemsértés miatt. Annak a pernek az ideje alatt, amely 1944. január 22-én valamennyi vádlott elítélésével zárult, teljes mértékben tisztázódott Képíró szerepe, tisztázták, hogy mit tett és mit nem. Hosszú börtönbüntetésében nyilvánvalóan szerepet játszott az, hogy a parancsnoksága alatt lévo körzetben legalább hat embert gyilkoltak meg.

Ott volt ezen felül még egy magyar tiszt Képíró késobbi, 1948-as perében tett vallomása. Eszerint Képíró egy teherautónyi embert, harminc személyt a gyujto- és elosztópont helyett egyenesen a folyópartra küldött, hogy végezzék ki oket. Két nappal azelott, hogy a legutóbbi budapesti pere megkezdodött, a magyar bíróság felmentett engem a rágalmazási vádak alól, amelyekkel Képíró illetett, miután buneit nyilvánosságra hoztam.

Röviden: Képíró elítélése csaknem bizonyosnak tunt, ám ennek ellenkezoje történt. Július 18-án Varga Béla bíró bejelentette: meglehet, Képíró nem ártatlan, a vád azonban nem tudta bebizonyítani a bunösségét. E tekintetben kulcsszerep jutott Varga igencsak megkérdojelezheto döntésének, amely szerint teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azokat a bizonyítékokat, amelyek Képíró 1944. évi elítéléséhez vezettek, nem is beszélve az inkrimináló 1948. évi tanúvallomásról.

Kivált sokatmondó volt ebben a tekintetben az, hogy a bíró – botrányosan szelektív módon – minek az alapján döntött így. Az 1944-es ítéletet például azért vette semmibe, mert azt nem sokkal meghozatala után megsemmisítette egy magyar bíróság, nem tett viszont említést a semmítés nyilvánvaló okáról, arról, hogy arra Magyarországnak a náci Németország általi megszállása után került sor. Ami az 1948-as tanúvallomást illeti, azt állította, hogy a tanút nyilván megkínozták, esetleg nyomás alatt cselekedett, lévén Magyarországon akkor már kommunista uralom – noha állítását semminemu bizonyítékkal nem volt képes alátámasztani. Más szavakkal: az adott kor politikai körülményeit, ha jól jött, figyelembe vette, ha nem szolgálta a céljait, figyelmen kívül hagyta.

Minden demokrácia azt állítja, független az igazságszolgáltatása, de kétségtelen, hogy a bíróságok a helyi politikai véleményekre és eloítéletekre is reflektálnak. A Képíró támogatására a tárgyalóteremben megjelent több tucat fasiszta zajos ünneplése csupán a jéghegy csúcsát jelenti: a történelmi revizionizmus szennyes hulláma elnyeléssel fenyegeti Magyarországot – egy olyan országot, amelynek, mint számos más posztkommunista országnak, komoly problémát jelent annak beismerése, hogy helyi náci kollaboránsként vett részt a Holokauszt buneinek elkövetésében, s nemkülönben az is, hogy ezt a tényt a fiatalabb generációk tudomására hozza.

Míg komoly elorehaladás történt, különösen Budapest kituno Holokauszt Múzeumának megnyitásával – amely a történelmi igazság fáklyájaként világított egy mind jobban alkonyodó tájban –, a jobboldali Fidesz párt nagyarányú gyozelme és a szélsoségeseket tömöríto Jobbik jó szereplése a tavalyi választásokon markánsan megváltoztatta a politikai realitásokat, s mindez sokkal nagyobb jelentoséggel ruházza fel a Képíró-pert annál, hogy mi lesz a vádlott személyes sorsa.

A jó hír az, hogy az ügyészség fellebbezett. A rossz hír, hogy ez a lépés nem garantálja sem azt, hogy jogi értelemben igazság tétetik, sem azt, hogy a történelmi igazság kielégíto védelemben részesül.

nepszava.com