A Hírszerző közölte: információik szerint a Wiesenthal Központ új izraeli és szerbiai dokumentumokkal akarja bizonyítani a most 93 éves Képíró Sándor bűnösségét.
A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója 2006 szeptemberében jelentette be, hogy Képíró Sándort azért kívánják bíróság elé állíttatni, mert csendőrként résztvett az 1942-es újvidéki mészárlásokban (a "hideg napokban") és az 1944-es délvidéki deportálásokban. Az újvidéki razzia idején, 1942. január végén a Délvidéket visszafoglaló magyar karhatalom mintegy 1300 embert (más források szerint összesen több mint háromezer embert) – főleg szerbeket, zsidókat és cigányokat – gyilkolt meg.
Képíró Sándort 1944-ben a Magyar Hadsereghez való hűtlensége (nem ellenőrizte eléggé a beosztottai ténykedését) és rossz hírnév keltése miatt ítélték tíz évre – vádlói szerint ez azt takarja, hogy csendőrként segédkezet nyújtott szerbiai zsidók, cigányok, partizánok összegyűjtéséhez, akiket aztán a nácik deportáltak és kivégeztek. Neve háborús bűnösként szerepel egy 1945 novemberében keletkezett magyar és egy 1947-ben keletkezett jugoszláv listán.
Eddig a vádat egy szerbiai archívumból származó okmányra (pontosabban annak másolatára)alapozták, amely nem elérhető a köz számára.
Képíró ügyében a Fővárosi Bíróság február 19-i végzése szerint „végrehajthatatlan a Képíró Sándor volt csendőr százados ellen 1944-ben meghozott ítélet”. Képíró védőügyvédje, Zétényi Zsolt a döntés nyilvánosságra kerülése után azt mondta: "Nincsenek őt terhelő tények. Nemcsak bizonyíték, de bűncselekmény hiányáról is beszélünk".
A Fővárosi Bíróság határozatának nyilvánosságra kerülése után az ügyészség a polgári lakosság elleni erőszak bűntette miatt nyomozást indított Képíró ügyében, igaz, ismeretlen tettes ellen.
Március 15-én Zuroff Belgrádban tárgyalt Boris Tadic szerb államfővel és Vojislav Kostunica miniszterelnökkel is, majd közöltea: ígéretet kapott, hogy dokumentumok rendelkezésre bocsátásával és tanúk felkutatásával segítik Képíró Sándor felelősségre vonását.
Az AP belgrádi jelentése szerint a Szerbiai Zsidó Közösségek Szövetsége bejelentette: szemtanúkat és háborús dokumentumokat tud felajánlani az 1942-es mészárlás körülményeinek megismerésére. Támogatják, hogy "Képíró Sándort háborús bűnökkel és emberiség elleni bűnökkel vádolják azért a mészárlásért, amit 1942-ben az ő parancsára hajtottak végre Újvidéken" – adataik szerint 800 zsidóról és 400 szerbről van szó.

A Klubrádióban a Képíró-ügyben elhangzott több történész, köztük Sajti Enikő és Pécsi Tibor beszélt a fennmaradt dokumentumok alapján arról, hogy mit tudunk Képíró szerepéről. Többek között ezek hangzottak el: "Képíró elismerte, hogy alegységparancsnok volt a razzia idején. Nem húzott meg ravaszt, ő „csak” elvitte az „gyanúsakat” a Leventeotthonba (az ifjúsági házba), ahol igazoló bizottság döntött a sorsukról. Aki nem tudta igazolni magát, rögtönítélő bíróság elé került. A bizottság, amely elé Képíró szállította az embereket, sokakat halálra ítélt.
Képíró 1943-ban azt vallotta: elöljárója az első eligazítás alkalmával egyértelműen fogalmazott: „Tisztogatás van és minden szemetet le kell úsztatni.” Ez félreérthetetlen parancs volt a járőrtevékenység céljára vonatkozóan. Képíró százados mint jogi doktor, tudhatta, miben vesz részt, mert írásos parancsot kért erről, ilyet azonban nem kapott. Ennek ellenére engedelmeskedett a szóbeli utasításnak.
Képíró csendőr főhadnagy járőrparancsnokként „bizonyos mértékig” azt is tudhatta, mi történik az egybegyűjtöttekkel. A leginkább beavatottak Feketehalmy, Grassy, Zöldi és társai voltak. De az, hogy nem babra megy a játék, az, hogy itt a megtorlás a cél, legkésőbb a razzia 2. napjától és a 3. napon különösen egyértelmű lett a résztvevők számára.
Képíró egyik alárendeltje a 43-as perben elmondta, hogy járőrük megölt egy idős zsidó házaspárt. Képíró emberei lelőtték a férjet, mire az asszony őrjöngve rátámadt egy csendőrre. „Hozzá mert nyúlni” egy csendőrszuronyhoz, ezért őt is lelőtték…
A 45-ös kihallgatások anyagából fenmaradt Nagy János gyanúsított vallomása: eszerint a razzia 3. napján, délelőtt 11 óra körül Képíró főhadnaggyal a Rákóczi úton egy csapat foglyot kísértek. Összetalálkoztak egy fogolyszállító teherautóval, amely a városi strand felé (ott zajlottak a lékeknél a kivég-zések) szállította a foglyokat. Képíró rábeszélte a sofőrt, hogy tegyen még egy kört, vigye az ő foglyait is a strandra.
50 embert hajtottak fel a teherautó platójára. Bizonyított tény, hogy feltették a foglyokat a platóra, és azt is tudták, hová küldik őket."

A Nagy Imre Társaság budapesti szervezete vitát rendez az új fejleményekről „Háborús bűnösök, népbíróságok, felülvizsgálatok” címmel. A program szerint a Szerb Köztársaság nagykövete is elfogadta a meghívást.