Néhány
héttel ezelőtt úgy tűnt, hogy véget ért a háborús bűnökkel
vádolt Dr. Képíró Sándor volt csendőrszázados (kis képünkön)
ellen indított eljárás. A Fővárosi Bíróság végrehajthatatlannak
nyilvánította azt az 1944-es ítéletet, amelyben a volt tisztet
hűtlenséggel vádolták és tíz évre elítélték. Röviddel később
azonban a Legfőbb Ügyészség ismeretlen tettes ellen nyomozást
indított az ügyben. Dr. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal
Központ jeruzsálemi igazgatója többek között emiatt érkezett
a hét elején Magyarországra.
Mint ismeretes, Képíró a magyar csendőrség századosaként részt vett 1942 januárjában
az újvidéki razziában, amelyet „hideg napok” néven ismernek.
Három napon keresztül tartott az a tisztogatási folyamat,
amelynek során a településen több mint 1300 embert gyilkoltak
meg. Az áldozatokat a befagyott Duna jegébe robbantott lékbe
lőtték. A kivégzéseket előzetes igazoltatások vezették be.
Az előre elkészített listák alapján csendőr- és honvédjárőrök
szedték össze a gyanúsítottakat, akiknek egyetlen bűnük zsidó
vagy szerb származásuk volt. Az egyik ilyen járőrt vezette,
illetve többet felügyelt Képíró Sándor. 1944-ben a híres
újvidéki razziával kapcsolatos perben, ahol tizenharmadik
rendű vádlott volt, tíz évre ítélték hűtlenségért. Az ítélet
végrehajtását a hadbíró 1944. március 21-én kérte, de arra
azért nem került sor, mert a németek két nappal korábban
megszállták Magyarországot. Képírót is felmentették, visszahelyezték
a szolgálatba, és rangját is viszszakapta.
Mindeddig cáfolták, hogy a deportálásokban is részt vállalt
volna, előkerültek azonban olyan dokumentumok, mint például
a korabeli Csendőrségi Hírek júliusi példánya, amely szerint
július 15-ével Képírót áthelyezték Kiskunhalasról, ahol addig
szolgálatot teljesített. Miután a történészek feldolgozták
a helyi közösség soá alatti sorsát, kiderült, hogy a Kiskunhalason
állomásozó csendőrök Kiskunfélegyházára mentek át, hogy részt
vegyenek az ottani, június közepén zajló deportálásokban.
Az ügyben eddig bekövetkezett legnagyobb fordulat éppen Efraim Zuroff sajtótájékoztatója
előtt tíz perccel történt. Kovács Tamás történész, a Holokauszt
Emlékközpont munkatársa megmutatott Zuroffnak egy könyvet,
amely a Katonai perek 1945–1958 címet viseli. A történész
ebben a könyvben felfedezte Képíró Sándor 1946-os perét és
az eddig még elő nem került ítélet levéltári számát is. Mivel
a kiadás éve 2001, egyértelmű, hogy hat éve még hozzáférhető
volt a dokumentum. Vagyis az ügyészség és a bíróság korábbi,
okirat hiányára vonatkozó hivatkozási alapja gyakorlatilag
megszűnt. Az újonnan előkerült tények fényében Képíró Sándornak
és védőinek nem lesz könnyű dolga a későbbiekben sem.
hetek.hu
|