Efraim Zuroff a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Ő maga 1948-ban született Brooklyn-ban, történelmet tanult, majd a holokausztból doktorált. Dolgozott az amerikai igazságügyi minisztériumnak a háborús bűnök felderítése ügyében, 1978 óta a Wiesenthal Központnak tevékenykedik. Zuroff indította el a „Last Chance" műveletet, mely az utolsó, még életben lévő náci bűnösök felderítését és bíróság elé állítását tűzte ki célul. 2001 január óta 48 náci bűnöst ítéltek el világszerte, közülük hármat Németországban. Efraim Zuroff-fal nemrég a német FAZ.net készített interjút.

Simon Wiesenthal Központ összeállította a legkeresettebb náci bűnösök listáját. Az első helyen Alois Brunner, Adolf Eichmann asszisztense szerepel, aki a bécsi zsidóságon elkövetett tömeggyilkosságért felelős. Idén 95 éves lenne. Ön szerint még él?

Nem tudjuk. Legutoljára 2001-ben látták francia nyomozók a damaszkuszi Hotel Meridian-ban, de azután nyoma veszett.

A lista második helyén Aribert Heim áll, a mauthauseni koncentrációs tábor orvosa. Róla mit tudnak?

Hisszük, hogy még él. Nemrég ünnepelte 93. születésnapját. Úgy véljük, Spanyolországban vagy Chilében tartózkodik.

Lehet tudni, hogy néz ki ma?

Heim nagyon magas, 1,90 méter, 47-es lábmérettel, a jobb arcán egy heg van. Őt sokkal könnyebben meg lehet találni, mint az átlag nácit.

Heim egészséges foglyok szerveit távolította el altatás és érzéstelenítés nélkül, zsidók bőréből lámpaernyőt készíttetett. A háború után háborítatlanul élt tovább, 1962-ig Baden-Badenben praktizált. Hogy lehet az, hogy sosem került német bíróság elé?

Került volna, csak valaki még időben figyelmeztette. A tervezett elfogása előtti éjszakán nyoma veszett. Van néhány nagyon különös dolog, ami az ő esetével kapcsolatban történt. A háború után az amerikaiak letartóztatták, de a Mauthausen-perben nem vádolták meg. Talán hasznára volt az amerikai titkosszolgálatnak.

Júniusban kapták el az egykori SS-tag norvég Fredrik Jensent. Az exkluzív marbellai Royal Nordic Club-ban lakott.

Pillanat. Jensent nem fogták el, csupán megtalálták.

Nem tartóztatták le?

Nem, ezen még dolgozunk. Ez az eset megmutatja, hogy milyen cipőben is járunk. Jensen az egyik legmagasabb kitüntetéssel bíró náci tiszt volt, azon kevés külföldiek egyike, akik személyesen Hitlertől kapták kitüntetésüket. De van három probléma. Először is, hogy Jensen norvég. Norvégia, Svédország mellett az egyetlen ország, ahol az emberiség ellen elkövetett bűntettek elévülnek. Másodszor, Norvégiában már megbüntették, tíz hónapot ült börtönben, azután elhagyta az országot. Éppen most próbáljuk kideríteni, hogy miért ült. Harmadszor: Spanyolországban lakik, egy olyan országban, amely nem foglalkozik azzal, hogy ki háborús bűnös. És van még egy negyedik probléma is: Jensen három Waffen-SS-egységnek dolgozott, ezek a „Der Führer", a „Das Reich" és a „Wiking". Mindhárom egység követett el háborús bűnöket. Jelenleg azt tisztázzuk, hogy Jensen akkor épp ott volt-e az egységeknél.

Mennyi idős?

„Fiatal", 86 éves, nagyszerű egészségi állapotnak örvend: teniszezik és golfozik.

Ön szerint tart fenn kapcsolatot Heimmel?

Ennek fennáll a gyanúja. Egy norvég dokumentumfilmes biztos abban, hogy Jensen tudja, hol tartózkodik Heim. Most éppen ennek az információnak a felülvizsgálatát végezzük. Ez a fő feladatunk. Rengeteg információ jut el hozzánk, aminek a 95 százaléka haszontalan. De mindent meg kell vizsgálni.

Létezik még az „Odessza", azaz az egykori SS-hozzátartozók szervezete, amelynek segítségével Alois Brunner évtizedekig bujkálhatott Szíriában?

Nem hiszem. De a nácik segítenek egymásnak. Létezik az úgynevezett „Csendes segítség" nevű szervezet, amelyet Gudrun Burwitz, Himmler lánya vezet. München közelében lakik. Nácikat segít, ügyvédről gondoskodik számukra.

Köztudott, hogy Heim barátságban van - vagy volt - egy spanyolországi művészházaspárral. Megvannak a nevek és a címek. Milyen intézkedéseket hoztak? Lehallgattatják a telefonjaikat?

Mi nem állami szervezet vagyunk. A rendőrség nem mi vagyunk. Telefonokat rendőrség tud lehallgatni, nekünk nincs ilyen jogosultságunk. Azonban a német rendőrség alakított egy különleges egységet Heim elfogására. Ez a csoport lehetőségei szerint mindent megtesz azért, hogy megtalálják.

Martin Bormann, Hitler magántitkára él még? Mindig újra felreppen a híre, hogy még mindig keresik.

Biztos vagyok benne, hogy már meghalt.

Az izraeli titkosszolgálattal, a Moszaddal együttdolgoznak?

Szép lenne. De a Moszad már nem érdekelt ebben a témában. Sürgetőbb feladatai vannak, amelyekkel jelenleg Izraelben kell foglalkoznia.

Fizetnek detektíveket vagy olyan embereket, akik Chilében vagy Spanyolországban lefényképezik a keresett személyeket?

Nem, ez nem így működik. Detektíveket annyiban foglalkoztatunk, hogy kiderítsék például egy megtalált náci bűnösről, hogy egy bírósági eljárást egészségileg kibírna-e. De amiatt nem foglalkoztatunk nyomozókat, hogy a keresett személyeket megtalálják.

Használnak digitális fotókat, amelyek azt ábrázolják, hogyan nézhetnek ki ma a keresett személyek?

Ezzel csak egyszer éltünk, Heim esetében. Mivel az idővel futunk versenyt, csak olyan esetekkel foglalkozunk, amelyeknél konkrétan fennáll annak a gyanúja, hogy az illető él. Reggelente nem olyan gondolatokkal ébredünk, hogy például „Himmler segédjét sosem találták meg, kezdjük el keresni, hátha még él!". Ilyen játékokra nincs időnk.

Tehát senki ne jelentkezzen Önöknél azzal, hogy mi lett egy bizonyos lágerfelügyelővel?

Az ilyen érdeklődésekre ezt feleljük: találja meg Ön az illetőt, és utána átvesszük az ügyet. A mi munkák ellentéte a bűnügyi eljárásnak, ami bűntényközpontú: megtörténik a bűntény - ki követte el? Nekünk viszont egy elkövetőre van szükségünk, és utána megnézzük, hogyan tudnánk bebizonyítani, hogy mit tett.

Egy nácivadász irodáját úgy képzeltem el, hogy a fal tele van térképekkel és fotókkal. Ehelyett polcokat látok dossziékkal.

A munkánknak három része van: levéltárakban való kutatás, detektívmunka, politikai lobbitevékenység, ez utóbbi sajnos a sor végén. A legnagyobb probléma, amivel ma szembesülünk, az a hiányzó politikai akarat a náci bűnösök igazságszolgáltatásnak való alávetése.

Egy példa: Milivoj Asner 1941 és 1942 között a fasiszta usztasarendőrség vezetőjeként részt vett a horvátországi zsidók és szerbek deportálásában. Ön tudja, hogy hol lakik?

Klagenfurtban, a Paulitschgasseban.

Miért van szabadlábon?

Az osztrákok azt mondják, hogy nem elég egészséges egy perhez és nem adják ki Horvátországnak. Nekünk erről más a véleményünk. 2004. június 30-án találtuk meg, akkor még Horvátországban élt. Egy nappal később azonban eltűnt. Itt mi hibáztunk: akkoriban úgy gondoltuk, hogy egy kilencven év fölötti ember nem fog elmenekülni.

Németország hogy viselkedik az öreg nemzeti szocialistákra való vadászatnál?

Sokat piszmognak. Az ember azt hinné, ha már csak ennyire kevés időnk maradt az utolsókat elkapni, akkor mindent sürgős ügyként fognak kezelni. De a német hatóságok úgy viselkednek, mintha mindenkinek meg akarnák várni a századik születésnapját.

Közben rohan az idő, ahogy azt Polgár Lajos esete is mutatja. Ő Budapesten vezető nyilaskeresztes volt, annak a szélsőjobboldali csoportnak a tagja, amely zsidók ezreit lőtte a Dunába. 2005-ben találták meg Ausztráliában. 2006 júliusában azonban meghalt, mielőtt pere megkezdődhetett volna.

A fia azzal vádol, hogy én öltem meg. Polgár szívinfarktusban halt meg. Szívesebben láttam volna őt bíróság előtt.

Gondolja, hogy ezek az emberek nyugodt életet élnek?

Heim biztosan nem. 2004 óta folyamatosan szó van róla a médiában, rokonainak minden lépését figyelik, biztosan nincs egy perc nyugalma sem, hacsak nem fekszik kómában valahol. De tudok olyan emberekről, akik szép életet éltek, miután zsidók, romák, ártatlanok ezreit megölték. Például Képíró. Róla hallott?

Nem.

Képíró Sándor a magyar csendőrség tisztje volt és aktívan részt vett az 1942. január 23-án civileken elkövetett tömeggyilkosságban Újvidéken. Legalább 1300 ember halt meg azon a napon. Képírót még a háború alatt elítélték emiatt Magyarországon, de röviddel a per után a nácik megszállták Magyarországot, őt pedig szabadon engedték.

Hogy találtak rá?

2005 februárjában kaptunk egy emailüzenetet a Los Angeles-i központunkban. Ebben azt írta egy illető, hogy ő Skóciában él, van egy magyar barátnője és emiatt részt vett egy olyan találkozón, amelyet Skóciában élő magyaroknak rendeztek. Ott volt egy idős magyar, aki azzal dicsekedett, hogy milyen szerepe volt a zsidók auschwitzi deportálásában. Ezt az emailt továbbküldték nekem, felvettem a kapcsolatot a feladóval és elkértem tőle ennek a magyar embernek a teljes nevét és címét. Kevéssel ezután egy újságíró az én megbízásomból ott ült ennek az öregembernek a nappalijában és azt mondta neki, hogy a száműzetésben élő magyarok történetén dolgozik. Kiderült, hogy ez az ember csupán egy kis hal. A nappalijában ugyanis egy fénykép volt látható, amely egy másik egyenruhás magyart ábrázolt. Ez Képíró Sándor, mondta az öreg, egy sokkal magasabb rangú tiszt, mint ő, akivel még ma is kapcsolatban van. A név nem mondott számomra semmit. Ezért beszéltem egy magyarországi holokausztspecialistával, aki így felelt: „Hogy mi? Ez a fattyú még él?" Hoppá, kapásunk volt. Csak egy fontos adat hiányzott.

Hogy hol él Képíró Sándor?

Pontosan. Megtudtuk, hogy Budapesten él - a mai napig valódi nevével szerepel a telefonkönyvben.

Szabadlábon van?

Képíró nyugdíjas ügyvéd, közkedvelt szomszéd és ironikus módon éppen egy zsinagógával szemben lakik. Tulajdonképpen azt hittük, az eset világos, hiszen már egyszer elítélték. Azt akartuk, hogy az ítélete jogerős legyen, csakhogy ez nehéznek bizonyult. Az ügy felgyorsítása érdekében úgy döntöttem, nyilvánosságra hozom az esetet. Összehívtunk egy sajtótájékoztatót a vele szemközti zsinagógába, és a végén, mikor mindenki tudni akarta, hogy hol lakik, azt mondtam: „Nézzenek ki az ablakon, ott lakik." Az újságírók becsöngettek hozzá, ő pedig válaszolt a kérdéseikre. Azt mondta: „Igen, ez mind borzalmas volt, de nekem semmi közöm hozzá." Márciusban a magyar kormány úgy döntött, nem engedik letölteni a börtönbüntetését, mert 1944-ben érvénytelenítették az ítéletét. Ez meglehetősen frusztráló.

Simon Wiesenthal nyomozóként aposztrofálta magát. Ön hogy jellemezné tevékenységét?

Az igazság harcosaként. Aggódom azok miatt a törekvések miatt, melyek a holokauszt történetét akarják meghamisítani.

Ezzel mit akar mondani?

A holokauszt nem „németek a zsidók ellen" volt, hanem „Európa a zsidók ellen". Minden európai országban találtak maguknak segédeket a nácik. De a nyugati, déli és északi országokban a pályaudvarokon megszűnt a kollaboráció. A zsidókat nem holland rendőrök ölték meg, ők csupán beszállították őket a vagonokba. A gyilkosságok keleten történtek.

Mert a németek keleten állították fel a koncentrációs táborokat.

Nem csak amiatt. Litvániában a zsidók 98 százalékát saját falujukban gyilkolták meg. Csak egyetlen egy transzport volt Auschwitzba. Észtországban, Horvátországban vagy Ukrajnában a németek nagyon sok embert találtak, akik készségesen gyilkoltak. Ezt természetesen senki nem hallja szívesen ezekben az országokban. Én a történelmi igazságért küzdök. Úgy vélem, az elkövetők felelősségre vonása a legjobb történelmi lecke, amit feladhatunk.

Hisz a bosszúban?

Nem. Néha előadást tartok diákoknak, akik felteszik a kérdést: „Ön tudja, hogy hol vannak a nácik. Miért nem öli meg őket?" A válaszom: „Azt hiszitek, ha ezt csinálnám, másnap ezt olvasnám az újságokban: „Szörnyű háborús bűnös végre megkapta, amit megérdemelt". Nem, hanem ezt: „Bosszúszomjas zsidók ártatlan kilencvenéveseket kínoznak". Azaz mi segít, hogy ilyen soha többé ne történjen? Nem a bosszúvágyból elkövetett gyilkosság, hanem a bírósági igazságszolgáltatás.

Mit fog tenni, ha az utolsó nemzeti szocialista is meghal?

Jelenlegi tevékenységem és az antiszemitizmus elleni küzdelem között természetes átmenet van.

hetek.hu