Miután 2007. márciusában új nyomozást indítottak a Képíró-ügyben, az ügyészség június 30-án bűnügyi jogsegélykérelmet küldött a szerb igazságügy-minisztériumnak, melyben az ügyre vonatkozó szerbiai dokumentumok megküldését, tanúk kihallgatását kérték. Novemberben a kérelmet még kiegészítették, azóta vártak a szerb hatóságok válaszára. A héten végre megérkeztek azok a jegyzőkönyvek, melyek hat újvidéki túlélő tanúkihallgatását tartalmazzák, és amelyeknek hivatalos fordítása a jövő héten készül el. Azonban a Szerbiából kért történeti dokumentumokat a Legfőbb Ügyészség ez idáig még nem kapta meg, miközben a szerb igazságügy-minisztérium
állítja, április 15-ig minden kért iratot továbbítottak.
Képíró, aki a harmadik a Simon Wiesenthal Központ által összeállított „Legkeresettebb nácik listáján”, részt vett a 1942. január 21–23-án a magyar hadsereg és csendőrség által tartott újvidéki razzián. Ekkor több ezer embert fogtak el, megfosztották őket értékeiktől, majd a Duna jegébe robbantott lékekbe lőtték őket. A három napig tartó megtorlás áldozatainak negyede zsidó volt, harmaduk nő és gyermek. A ma 94 éves Képíró Sándor az egyik csendőri egységet vezette, amelynek feladata volt az áldozatok összegyűjtése. Azt állítja, személyesen nem adott parancsot kivégzésekre, és nem hajtott végre egyetlen gyilkosságot sem, az ő feladata kizárólag a parancsnoksága alatt álló kutató járőrök ellenőrzése volt. Az egykori csendőr százados 1948-ban kivándorolt Argentínába, ahonnan 1996-ban tért vissza Budapestre. „Tíz évig nyugodtan éltem itthon, míg nem a Wiesenthal Központ meghirdette, hogy tízezer eurót fizet annak, aki felad egy háborús bűnöst. Valaki, aki jól ismerte viszonyaimat, a Júdás-pénz ellenében feljelentett, és a központ örült, hogy találtak még egy életben lévő csendőrtisztet, aki ugyan semmiféle zsidóellenes bűnt nem követett el, de ennek ellenére büntetlenül rá lehet fogni minden aljasságot” – írja Képíró önéletrajzában.
Efraim Zuroff „nácivadász” bízik abban, hogy hamarosan Magyarországon bíróság elé tudják állítani Képírót – ahogy a „hetedik legkeresettebb nácit”, az Ausztráliában élő Charles Zentait is –, s végül megkapják a méltó büntetést tetteikért, mivel „az idő nem enyhíti a gyilkosok bűnét”.

nweb.hu