Rossz
osztályzatot kapott Magyarország – több más állam mellett
– a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központtól a szervezet 2008-as
jelentésében, amelyben a náci háborús bűnösök felkutatására
és felelősségre vonására vonatkozó erőfeszítéseket értékelték.
A 2007. április 1-jétől 2008. március 31-ig tartó időszakra
vonatkozó, A-tól F-ig osztályozó jelentés (ahol az „A” a
legjobb kategória) először sorolta a bukást jelentő F-2 kategóriába
Magyarországot, amely 2005-ben legjobb európaiként még B
osztályzatot kapott. A leminősítés oka, hogy nem vonták felelősségre
Képíró Sándor volt csendőrtisztet, aki a gyanú szerint 1942.
január 23-án aktív szerepet játszott több száz civil újvidéki
lemészárlásában.
„Leminősítést” kapott Magyarország a náci háborús bűnösöket
felkutató intézettől, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központtól.
A szervezet 2008-as jelentésében A-tól F-ig osztályozta
az országokat. Az A kategóriába azok az országok tartoznak,
amelyek mindent elkövettek azért, hogy felfedjék és leleplezzék
a náci háborús bűnökkel gyanúsított személyeket. A Wiesenthal
Központ többek között az Egyesült Államokat sorolta ide.
Magyarország a legrosszabb, F-2-es osztályzatot kapta,
ami
azt jelenti, hogy az állam „elégtelen munkát végzett” a
feltételezett háborús bűnösök felelősségre vonásával
kapcsolatban.
A jelentés Magyarország kapcsán kiemelte Képíró Sándor több éve húzódó ügyét.
A Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója, Efraim Zuroff
szerint Képíró Sándort 1946-ban a Népbíróság elítélte háborús
bűnök elkövetése miatt, ami azonban hivatalosan nem bizonyítható.
Ahogy arról lapunk korábban már beszámolt, a központ azzal
gyanúsítja Képírót, hogy 1942 januárjában csendőrként részt
vett az újvidéki razzián, amikor a Délvidéket visszafoglaló
magyar karhatalom mintegy 1300 embert – főleg szerbeket,
zsidókat és cigányokat – gyilkolt meg. A központ azt is állítja:
a most 93 éves Képírót 1946-ban 14 év börtönre ítélték háborús
bűnök elkövetése miatt. Képíró tagadta a vádakat, s egy korábbi
cikkünk nyomán lapunkat be is perelte. A Fővárosi Ítélőtábla
jogerősen azt állapította meg: megfelel a valóságnak, hogy
Képíró csendőrként Újvidéken szolgált az 1942-es vérengzések
idején, másik bíróságra tartozik azonban annak eldöntése,
hogy akkori tevékenysége értékelhető-e háborús bűnként. Arra
viszont nincs írásos bizonyíték, hogy Képírót 1946-ban a Népbíróság elítélte volna – ahogy ezt a Wiesenthal
Központ állítja. Képírót egyébként még mindig a harmadik
legkeresettebb háborús bűnösként tartják nyilván. A jelentés
szerint a Wiesenthal Központ rátalált Képíró egyik csendőrtársára
is, aki jelenleg Skóciában él, és azzal gyanúsítható, hogy
részt vett olyan zsidók elhurcolásában, akik Miskolcról Auschwitzba
kerültek.
A szervezet szintén a legrosszabb,
F-2-es osztályzatot adta Ausztráliának is, mivel még mindig
nem adták ki Magyarországnak a háborús bűnökkel gyanúsított
Zentai Károly (Charles Zentai) egykori katonatisztet. A 83
éves férfi ügye három éve húzódik, legutóbb a perthi bíróság
már kimondta: Zentai kiadható hazánknak. A férfit azzal vádolják,
hogy a magyar hadsereg tisztjeként 1944-ben egy villamoson
elfogta a 18 éves Balázs Pétert, mert az nem viselte a sárga
csillagot. Zentai ezután állítólag egy laktanyába vitte a
zsidó fiatalembert, és két bűntársával együtt órákon át verte.
Miután belehalt a bántalmazásba, holttestére nehezéket kötöttek,
és a Dunába dobták. Az Ausztráliába 1950-ben kivándorolt
gyanúsított a hetedik helyen szerepel a Wiesenthal Központ
tízes listáján. A központ szerint Zentai „1944-ben Budapesten
részt vett zsidók utáni hajtóvadászatokban, zsidók üldözésében
és meggyilkolásában” is.
A Wiesenthal Központ nemcsak Magyarországnak
és Ausztráliának, de Litvániának és Horvátországnak is elégtelen
osztályzatot adott. Litvánia immár második, egymást követő
évben kapott F-2-t, mert nem hajtották végre az Algimantas
Dailidére kiszabott börtönbüntetést. A férfit még 2006 márciusában
ítélték el zsidók és lengyelek üldözése miatt. Horvátország
is második éve F-2-es megítélésű, mert nem állította bíróság
elé Ivo Rojnicát, Dubrovnik egykori usztasa kormányzóját.
Rojnica 2007 novemberében Buenos Airesben meghalt anélkül,
hogy felelősségre vonták volna.
A 2008-as jelentés egyébként megállapította,
hogy az elmúlt egy évben meredeken zuhant a háborús bűnösök
elítélésének száma, de ezt részben ellensúlyozta, hogy növekedtek
az új vádemelések. Sikerként könyvelte el a központ, hogy
az amerikai „különleges nyomozó hivatal” továbbra is megfosztja
állampolgárságuktól és kitoloncolja az országban rejtőző
náci háborús bűnösöket. Efraim Zuroff történész szerint a
jelentésben szereplő statisztikák azt mutatják: még mindig
fel lehet lépni az igazságszolgáltatás erejével a náci háborús
bűnösök ellen, hiszen 2001. január óta 76 ítéletet hoztak
ellenük, 52 új vádemelés született, és több tucat új vizsgálatot
kezdtek el. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nem a gyanúsítottak
idős kora a legnagyobb akadálya az igazságszolgáltatásnak,
hanem sok esetben a politikai akarat hiánya, valamint az
a téves nézet, mely szerint ennyi év után lehetetlen fellelni,
azonosítani és elítélni őket.
„Utolsó esély” elnevezésű akciója
keretében a Wiesenthal Központ évek óta kutat olyan, II.
világháborús bűnösök után, akiknek sikerült eddig elkerülniük
a büntetést. A 2008-as jelentés több mint három tucat országgal
foglalkozik; azokkal, amelyek a náci bűnök színhelyeiként
szolgáltak, illetve a világháború után holokausztbűnösöket
engedtek be területükre. nepszava.hu
|