„A többi kelet-európai országhoz hasonlóan Románia is kissé még antiszemita” – nyilatkozta az Adevărulnak Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója.

Röviddel a második világháború után Romániában a zsidók lemészárlásában vétkes számos volt katonatisztet, rendőrt, hatósági embert bíróság elé állítottak és elítéltek.

Az 1989. decemberi demokratikus fordulat után azonban a román illetékesek szinte semmit sem tettek a volt romániai nácik kézre kerítéséért, holott a romániai holokauszt során 280 ezer zsidót, az ország zsidóságának közel felét pusztították el. Ezzel Románia a zsidókat tömegesen lemészároló kilenc ország feketelistáján a harmadik helyet foglalja el Lengyelország és Magyarország mögött, ahol 3 millió illetve 584 ezer zsidó esett az esztelen gyilkosságok áldozatául.

Négy azonosított...
Az öt esztendővel ezelőtt elhunyt elkötelezett nácivadász, Simon Wiesenthal nevét viselő központ igazgatója, Efraim Zuroff az Adevărulnak adott interjújában ezt fel is rója Bukarestnek, egyben viszont nemzetközi szinten is képet nyújt a „nácivadászat” nehézségeiről és akadályoztatásáról.

A Simon Wiesenthal Központ hét évvel ezelőtt indította el Romániában is az Utolsó esély akciót, amely azt tűzte ki céljául, hogy elkapják a még szabadlábon lévő háborús bűnösöket. 2005 nyaráig 18 romániai háborús bűnöst azonosítottak, majd a további szűrés nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy közülük mindenekelőtt négy esetében érdemes folytatni és kiterjeszteni a vizsgálatokat.

A névsort a központ átnyújtotta Ilie Botoşnak, Románia akkori főügyészének, ám a romániai hatóságok azóta sem tettek semmilyen lépést az ügyben. Codruţa Kövesi jelenlegi főügyésszel a központnak nincs kapcsolata, annál az egyszerű oknál fogva, hogy egyetlen újabb gyanúsítottra sem sikerült rábukkannia azóta, hogy a főügyész elfoglalta hivatalát. A központ egyelőre egyébként is tehetetlen, mivel pénzalapok nélkül maradt.

...többszáz gyanúsított
A gyanúsítottak neve különben titkosnak minősül, hiszen bűnösségüket mindezidáig nem sikerült bizonyítani. Annyit azonban tudni lehet róluk, hogy egyikük a Dorohoi-i és Iaşi-i zsidómészárlásokban vett részt, másikuk az odesszai zsidók meggyilkolásában volt bűnrészes; a román megszálló hadsereg katonájaként személyesen vett részt több áldozat elevenen történő elégetésében. A harmadik vasgárdista mozgalmistaként ölt meg zsidókat, míg a negyedik aktív szerepet vállalt a fasiszta szervezet által végrehajtott pogromokban.

Mindezek alapján Efraim Zuroff nem állítja ugyan azt, hogy az Utolsó esély program Romániában kudarcot vallott volna, ám azt sem tagadja, hogy az akció nyomán az országban senkit nem állítottak bíróság elé, még kevésbé vontak felelősségre és büntettek meg. Reményét fejezi ki viszont abban, hogy talán mégis sikerült tudatosítani a románok náci bűnökben való kollaboráns-szerepét.

Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy a román náci háborús bűnösökkel kapcsolatban mintegy 150 bejelentés érkezett – telefonon és postán – a központhoz. A tízezer dolláros díjat azonban senkinek nem adhatták át Romániában, éppen azért, mivel az akció beindítása óta egyetlen náci bűnös sem került bíróság elé, jóllehet a Simon Wiesenthal Központ feltételezése szerint Romániában jelenleg is többszáz háborús bűnös él.

2900 bujkáló
Igaz, Horvátországban is csak egyetlen „féldíjat”, ötezer dollárt adhattak át egy ifjú kutatónak, Alen Budajnak, aki felfedezte a szerbek, zsidók és cigányok százait deportáló pozegai volt rendőrfönök, Milivoj Asner tartózkodási helyét.

A központ eddig mintegy 2900 gyanúsítottat azonosított, nevüket több mint húsz ország főügyészével közölték. Nagy sikernek könyvelik el a legborzalmasabb balkáni gyűjtőtábor, a jasenovaci egyik parancsnoka, Dinko Szakics elfogatását.

A lágerben legkevesebb 90 ezer civilt mészároltak le a horvát fasiszták, az usztasák. Szakicsra Argentínában bukkantak rá, a központ közbenjárására a háborús bűnöst kiadták Horvátországnak, ahol a maximálisan kiróható húsz év börtönbüntetésre ítélték. A fogságban halt meg, 2008-ban.

A legkeresettebb náci bűnösök egyike Alois Brunner, Adolf Eichmann jobbkeze, aki több mint százezer ausztriai, görögországi, franciaországi és szlovákiai zsidó deportálásáért felelős. Utoljára 2001-ben bukkant fel Szíriában.

Nagy erőfeszítéseket tesznek a Doktor Halálnak is nevezett Aribert Heim, a sachsenhauseni, buchenwaldi és mauthauseni haláltáborok volt „orvosa” felkutatásáért is, aki főleg a foglyok halálra kínzásában jeleskedett. Egyes források szerint 1992-ben meghalt Kairóban, ám temetéséről, holttestéről nincsenek adatok, tehát az is feltételezhető, hogy még életben van.

A körözött bűnösök között van a magyarországi Képíró Sándor, az 1942. évi újvidéki vérengzések résztvevője is. Bár röviddel a gyilkosságok után tíz év börtönre ítélték, a Szálasi-rendszer 1944-ben szabadon bocsátotta, így Argentínába menekülhetett. A központ tudomása szerint azonban 1996-ban hazatárt, és ma is Magyarországon rejtőzködik – nyilatkozta az Adevărulnak a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodavezetője.

umsz.manna.ro