Jobboldali
bosszú állhat a háttérben, amiért leleplezte a feltételezett
magyar háborús bűnöst – így vélekedett az atv.hu megkeresésére
Efraim Zuroff arra a hírre, miszerint fennállhat a hamis
vád gyanúja ellene, amiért "megalapozatlanul" jelentette fel Csatáry Lászlót az 1941-es kassai deportálásokért.
Fennállhat a hamis vád megalapozott gyanúja Efraim Zuroffal, a Simon Wiesenthal
Központ jeruzsálemi igazgatójával szemben az eddig megismert
tények alapján – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Futó Barnabás
ügyvéd. Ezért a büntetőjogász álláspontja szerint az ügyészségnek
meg kellene indítania a büntetőeljárást Zuroff ellen.
Efraim Zuroff az atv.hu megkeresésére arra hívta fel a figyelmet, hogy az ügyben
ő segíteni szerette volna a hatóságok dolgát azzal, hogy
egy általa felderített túlélő elérhetőségét átadja a nyomozóknak.
Mint mondta, „furcsának tartja, hogy a hatóságok ezt követően
úgy zárták le a nyomozást, hogy nem léptek kapcsolatba a
túlélővel”.
Efraim Zuroff szerint "jobboldali
bosszú" állhat a háttérben, mivel megindította Magyarországon a náci háborús bűnösök
elleni kampányát, az Utolsó Esély Hadműveletet, valamint
leleplezte – korábban Képíró Sándort – majd Csatáry Lászlót.
Efraim Zuroff szerint, ha eljárást indítanak ellene, akkor annak lejáratás is
lehet a célja, de – mint mondta – nem hinné, hogy Csatáry
helyett vele szemben lépnének a hatóságok, mert egy ilyen
„felháborító” lépés még jobban megkérdőjelezné a magyar igazságszolgáltatás
függetlenségét.
1941-ben még nem volt ott...
A Budapesti Nyomozó Főügyészség még
a múlt héten találta alaptalannak a nácivadász Efraim Zuroff
állítását, miszerint a háborús bűntettel gyanúsított Csatáry
Lászlónak köze lehetett az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásokhoz.
A kirendelt szaktanácsadó szerint
Csatáry 1941-ben nem tartózkodott Kassán, és lehetősége sem
lett volna beavatkozni a deportálásokba. Csatáry László ellen
az 1944-es deportálások miatt tovább folyik a nyomozás.
Csatáry Lászlót, a kassai internálótábor
volt parancsnokát kétszer jelentette fel Efraim Zuroff, a
jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója. Először
az 1944-es, majd később az 1941-es deportálások miatt.
Az 1944-es kassai eseményekkel kapcsolatban
a Budapesti Nyomozó Ügyészség a múlt hónapban háborús bűntett
miatt gyanúsítottként hallgatta ki a most 97 éves férfit.
Az 1941-es kassai deportálásokkal, vagyis a munkaszolgálatból
visszahívott, majd haláltáborokba küldött emberekkel kapcsolatban
azonban a kirendelt történész szaktanácsadó tisztázta Csatáryt.
Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a műsorban elmondta: "A nyomozás során eddig beszerzett adatok szerint a feljelentő állításával szemben
a gyanúsított a kamenyec-podolszkiji deportálásokkal nem
hozható összefüggésbe." Az 1944-es deportálásokkal kapcsolatban azonban az ügyészség tovább vizsgálja
Csatáry szerepét - tette hozzá.
Csatáryt - aki a náci bűnösök után
nyomozó Simon Wiesenthal Központ szerint 1944 tavaszán Kassán
rendőrparancsnokként kulcsszerepet játszott 15.700 zsidó
ember Auschwitzba deportálásában - július 18-án a nyomozó
ügyészek háborús bűntettel gyanúsították meg, és őrizetbe
vették, néhány órával később a Budai Központi Kerületi Bíróság
házi őrizetbe helyezéséről döntött.
A kassai gyűjtőtábor egykori parancsnoka
tagadja bűnösségét.
"Gettóparancsnok"
A háborús bűncselekményekkel gyanúsított
Csatáry Lászlónak azonban több lehet a felelőssége, mint
amivel az ügyészég meggyanúsította - mondta Gellért Ádám
nemzetközi jogász, a Holokauszt Emlékközpont "Kőrösmező 1941" kutatócsoport vezetője, a lex-Biszku kidolgozója, amikor a közelmúltban ismertette
a témában frissen feltárt magyar és szlovák levéltári iratokat.
A kassai levéltár adatai alapján a
városi gettóból 1944. május 15. és június 2. között csaknem
12 ezer embert deportáltak Auschwitzba. A helyi vasútnál
dolgozók korábbi vallomásai több mint 15.700 deportáltról
szóltak, ám erre vonatkozó hiteles feljegyzést nem találtak
- hangsúlyozta Gellért Ádám.
A sajtótájékoztatón több olyan dokumentumot is bemutattak,
amelyen Csatáry László aláírása alatt "gettóparancsnok" titulus
szerepel. (Csatáry László a Magyar Hírlapnak néhány napja
azt nyilatkozta, "a deportálásokban nem vettem részt, a két kassai gettónál mindössze négyszer
jártam, az oda zárt zsidók fölött pedig nem a rendőrség,
hanem a németek diszponáltak".)
A nemzetközi jogász a felelősséggel kapcsolatban emlékeztetett a háborús bűnösök
nürnbergi pereiben képviselt amerikai álláspontra, amely
szerint "a bűnös parancs továbbítása is bűncselekmény". (Csatáry László múlt heti ügyészségi kihallgatásán tagadta bűnösségét, de érdemi
vallomást tett a 68 évvel ezelőtt Kassán történtekről, a
többi között hivatkozott arra is, hogy parancsot teljesített,
a kötelességét végezte.)
„A gettó területén a legnagyobb szigorúság
és tettleges bántalmazások voltak. Ezeket a tettleges bántalmazásokat
korbáccsal a tábor parancsnoka végezte, ennek a tábornak
dr. Csatáry László r.s. fogalmazó volt. A táborparancsnok
elrendelte a gettó területén különböző munkálatok elvégzését
szerszám nélkül, például földásás, amit a kezünkkel kellett
elvégezni, téglahordás stb. A gettó területén nem hallgattak
meg senkit, és ha valakinek valamilyen panasza volt, akkor
a zsidótanácshoz kellett fordulni, és ez a tanács közvetített
a hármas bizottság tagjaival. Amikor Csatáry a gettó területén
megjelent, pánikszerűen menekültek előle és az egész gettó
lakósai előtt köztudomású volt annak szadista természete.”
Weiszer Rózsi tanúkihallgatási jegyzőkönyv,
1945.
Gellért Ádám hozzátette: Csatáry László
ügyében lényegesen több bizonyíték áll rendelkezésre, mint
a tavaly bizonyítottság hiányában felmentett Képíró Sándor
perében. Mint elmondta: a tavaly ősszel elhunyt Képíró Sándor
csendőr százados ellen mindössze egyetlen tanúvallomás alapján
emeltek - háborús bűncselekmény elkövetése miatt - vádat.
Efraim Zuroff július közepén a budapesti
ügyészségen járt, bizonyítékot adott át Hetényi Gábor ügyésznek
arra vonatkozóan, hogy Csatáry László kulcsszerepet játszott
körülbelül 300 zsidónak Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijba
történt deportálásában, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket
meggyilkolták. Gellért Ádám kutatásai szerint Csatáry László
1941-ben Kecskeméten dolgozott.
Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész budapesti sajtótájékoztatóján a múlt
héten elmondta: az eljárás eddigi adatai szerint Csatáry
Lászlót, aki rendőr volt, 1944 májusában nevezték ki a kassai
téglagyári internálótábor parancsnokává. Rendszeresen bántalmazta
kutyakorbáccsal az internáltakat nemre, korra, egészségi
állapotra tekintet nélkül, amikor pedig május-júniusban a
mintegy 12 ezer fogvatartottat 4-5 szerelvénnyel koncentrációs
táborokba - például Auschwitzba - szállították, az egyik
bevagonírozásnál megtiltotta, hogy a telezsúfolt vagonokra
szellőzőnyílást vágjanak. Ezek a cselekmények az ügyészség
szerint megvalósítják az emberek kínzásával megvalósított
háborús bűntettet, amelyért akár életfogytiglan is kiszabható.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a háborús bűntettel gyanúsított 97 éves Csatáry
Lászlót a közelmúltban helyezte házi őrizetbe a Budai Központi
Kerületi Bíróság.
„Amikor a téglagyár területére értünk,
[…], se v.c., se ivóvíz nem volt. Itt saját magunknak kellett
építeni alvásra alkalmas fedeles helyet az ottani téglagyár
anyagából. Amikor a deportálás megkezdődött, ezeket az építkezéseket
szét kellett szedni és visszavinni oda, ahonnan elhoztuk.
A gettó parancsnoka dr. Csatáry r. segédfogalmazó volt, aki
állandóan kutyakorbáccsal járt és azzal ütötte az eléje került
személyeket nemre és korra való tekintet nélkül”.
Glück Ernőné tanúkihallgatási jegyzőkönyv,
1946. január
„dr. Horváth dr. Csatáry nevezetű rendőr segédfogalmazót
nevezett ki a téglagyár ún. baloldali szárnyára, mint táborparancsnokot.
Ez a személy állandóan kutyakorbáccsal járt, és mindenkit
megütött, aki az útjába került. […] A tábor másik oldalán
dr. Szoó Tibor volt a parancsnok, akit szintén dr. Horváth
nevezett ki,”
Schwartz Jenő kihallgatási jegyzőkönyv,
1946. jan. 8.
„Egy esetben láttam, hogy Csatáry egy gyereket megvert. Csatáry
egy szadista ember volt, aki ütötte az embereket. Ez ellen
én tiltakoztam, de Csatáry azt a választ adta, hogy aki
szívbajos ne jöjjön a téglagyárba”.
Hernádi Mihály, vármegyei tiszti főorvos,
tárgyalási jegyzőkönyv, 1946. március 30.
„Én kivételezett voltam a hadikitüntetéseim miatt, ugyanis
nagyezüst, kisezüst, signum laudis és Károly-csapatkeresztem
volt. […] Mint a műszaki osztály mérnöke, valamint társaim
kiszámítottuk, hogy mennyi személy fér a rendelkezésre
álló vagonba. A számítás során 60-65 személy jött számításba,
ezt dr. Csatáry annak dacára, hogy már mi a vagonokra ráírtuk
a létszámot és a vagonparancsnok összeírta a vagonba kerülők
neveit, megsemmisítette és utasítást adott, hogy 80-85
főt is tereljenek be egy vagonba. Így állt elő az a groteszk
helyzet, hogy az utolsó vagonokba mindig 10-15 személyt
tettek be és az így lett lezárva. Minden vagont lakattal
kellett a beterelés után lezárni. […] Én személyesen odamentem
dr. Csatáryhoz, és kértem, hogy miután ezek külföldi vagonok
és nincsenek ablakkal ellátva, így kértem őt arra engedje
meg azok megnyitását. Ezt ő azzal utasította el, hogy amennyiben
ezt mégis megtesszük, rögtönítélő bíróság elé állít állami
vagyon megrongálása címén. Ugyanakkor az Imre nevű mérnök
barátom felkereste
dr. Horváth főkapitány-helyettest és ugyanezt a kérést
neki is előadta. Ezt dr. Horváth is elutasította. Mi ezt
ennek dacára is végrehajtottuk, amikor már a vagonok le
lettek zárva és a hivatalos személyek eltávoztak /tisztek/.
Mi ezt azért tettük, mert mikor felkerestük a német SS-századost,
az hallgatólagosan belegyezett. Erről később nyomozást
is indítottak, hogy ki engedélyezte és ki csinálta az ablakok
kinyitását. Ezt mi magunkra vállaltuk, mind a 12-en mérnökök.
Ugyanis ha mi ezt nem tettük volna, akkor a bent lévő túlzsúfolt
személyek levegőhiány miatt megfulladtak volna reggelre”.
Balkányi Sándor, kihallgatási jegyzőkönyv,
1946. január 10.
Egy fiatal beteg lány puskatussal való hátbaverése miatt
tiltakozott Blanka Volová egy rendőrnél: "Ez
megbosszulja magát, az Úristen ezt magának nem felejti
el!„- mondta. Erre a rendőr Csatáry elé vezette az asszonyt.
Blanka Volová neki is megismételte, mire Csatáry ezt felelte: "Hát akkor vigyétek, és adjátok meg neki, ha már az Úristennek ezt meg kell bosszulnia,
akkor már legyen valóban miért bosszút állnia!" Erre egy másik szobába vezették, levetették vele a szoknyáját és egy kereveten
meggumibotozták. Legalább 18-20 csapást kellett elszenvednie.
Csatáry parancsára hatvanéves édesanyját és két leánytestvérét
is megkínozták. Majd mindannyiukat mezítelenre vetkőztették,
megmotozták és levitték a pincébe, Csatáry irodájába, ahol
jobb kezüket bal lábukhoz kötötték, és órákon keresztül
így hagyták őket.
Blanka Volová vallomásának összefoglalója atv.hu
|