Pécsi Tibor

1942. januárjában a magyar csendőrség és hadsereg partizán ellenes razziát tartott az előző év áprilisában Magyarországhoz csatolt Újvidéken és több más délvidéki településen. Az eredmény több mint háromezer polgári áldozat, zömükben szerbek és zsidók. A rejtőzködő háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó Simon Wiesenthal Központ az akció egyik parancsnokának nyomára bukkant Budapesten. A csütörtök délelőtti sajtótájékoztató az excsendőr lakásával szemben volt.

Budapesti „Cipők a Duna-parton"
emlékmű1942. januárjában Újvidéken és környékén összehangolt partizánellenes hadműveletet hajtott végre a magyar hadsereg és a csendőrség. Az akció során a gyanúsnak látszó és a zsidó származású embereket összefogdosták. Az egybegyűjtött embereket megfosztották értékeiktől (gyakran irataiktól is) majd a Duna jegére vezették, ahol belelőtték őket azokba a lékekbe, amelyeket előzőleg robbantottak. A három napig tartó vérengzésnek 3340 ember esett áldozatul. Ezek negyede (Újvidék városában 80 százaléka) volt zsidó, az összes áldozat harmada pedig nő és gyermek.

Efraim Zuroff, a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója csütörtök délelőtti sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy ő és munkatársai megtalálták az egyik elkövetőt. A ma 92 éves Képíró Sándor (jogi doktor és volt csendőr százados) az egyik csendőri csoportot vezette, akik összefogdosták az embereket. Működése során egy idős zsidóasszonyt azért lőttek le beosztottjai, mert tiltakozni próbált férje agyonlövése miatt. A dokumentumok szerint több száz embert személyesen adott át a kivégző osztagoknak.

A sajtótájékoztatón részt vett egy olyan túlélő is (nevét és arcát nem kívánta a nyilvánosságra hozni), aki szemtanúja volt az újvidéki „hideg napoknak". Elmondta, hogy szüleivel együtt (6 éves volt) éjszaka hurcolták el otthonról. A csendőrök listáról olvasták a nevüket és csupán annyi időt hagytak, hogy a hálóruhájuk fölé kabátot vegyenek (mínusz 20 fok volt). Ezután bekísérték őket az Ifjúsági Házba, ahol még az utolsó értékeiktől is megszabadították őket. A Duna partja következett, ahol tömött sorban állva haladtak a lékek és a golyószórózó magyar katonák és csendőrök felé. Őt szülei a karjukon tartották, ennek köszönhette, hogy mindent látott. Azt is, hogy nem fagyott meg, mint kortársai közül számosan. Amikor úgy tíz percre lehettek a léktől és a gyilkosoktól, hirtelen véget ért a kivégzés. Mint később megtudták parancs érkezett Budapestről (a nemzetközi közvélemény nyomása miatt), hogy az akciót fejezzék be.

Szüleivel hazaindult, majd onnan nagyszüleihez. A két idős embert azonban holtan találták a lakásuk előtt. A csendőrök és katonák ugyanis nem teketóriáztak: az idős embereket otthonuk előtt gyilkolták meg, mivel nagyon lassan jutottak volna el a Duna jegére, és ezzel jelentősen lassították volna az akciót.

Képírót két ízben ítélte el magyar bíróság. 1944. januárjában 10 évet kapott. Igaz, hogy nem gyilkosságért, hanem a magyar hadsereg tekintélyének lejáratásáért és esküjéhez való hűtlenségért. Az ítélet végrehajtása elől azonban Németországba menekült, ahonnan a német megszállást követően tért vissza. Részt vett a délvidéki deportálások lebonyolításában, majd 1945-ben, amikor a szovjetek már Magyarországon jártak, ismét nyugatra szökött. Távollétében a bíróság újabb 14 évre ítélte. Évekig Ausztriában, majd 46 éven át Argentínában élt. 1996-ban visszatért Magyarországra. Egyik büntetéséből sem töltött le egyetlen percet sem.

Ma is Budán él egy társasházban. A szomszédok elmondása szerint rendkívül életerős, kedélyes öregúr, aki rendszeresen partikat szervez a társasház lakói számára. Vannak, akinek eddig is volt tudása a szomszédjuk csendőr múltjáról, de ez nem zavarja őket. Ma viszont lehullott az álarc, minden ismerősének a történtek fényében kell megítélnie Képíró doktorhoz való viszonyát.

A Wiesenthal Központ már augusztus elején megkereséssel fordult a Katonai Ügyészséghez, hogy az ítéleteknek szerezzenek érvényt. Ennek elodázása különböző jogi bukfenceken keresztül még zajlik. Tulajdonképpen az igazság érvényesülése ma már csak azon múlik, hogy az Ügyészségnek van-e mersze ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson. Addig azonban a gyilkosok köztünk fognak élni.

Csütörtök késő délután Képíró Sándor a New York Times újságíróinak nyilatkozva elismerte, hogy minden igaz, amit a Wiesenthal Központ munkatársai állítanak. Valóban részt vett az újvidéki mészárlásban, ennek ellenére nem érzi jogosnak, hogy bűnösnek tekintik, mivel társaival együtt kollektíven ítélték el.

Az előkerült dokumentumok alapján lapunk tudomására jutott, hogy Képíró 1942-ben írásbeli utasítást kért a megtorlásban való részvételéhez. Ilyet azonban nem kapott. Ennek ellenére engedelmeskedett a szóbeli utasításnak, és egységével részt vett az újvidéki vérengzésben. Ez is bizonyítja, hogy az írásbeli utasítást csupán önmaga későbbi felmentésére igényelte. Erköcsi fenntartásait az írásbeli parancs hiányában félretéve készséggel vett részt a zsidók és szerbek kivégzésében és kivégeztetésében.

hetek.hu