Feltételezett háborús bűnösre bukkant Budapesten a Simon
Wiesenthal Központ - jelentette be az intézet jeruzsálemi irodájának
igazgatója a magyar fővárosban csütörtökön. A jelenleg 92 éves Képíró
Sándor az 1942-es újvidéki mészárlásokban csendőrként, valamint az
1944-es délvidéki deportálásban csendőr századosként
tevékenykedett - mondta sajtótájékoztatóján Efraim Zuroff. Két per is
indult ellene, 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való
hűtlensége és rossz hírnév keltése miatt. Ezt az ítéletet a német
megszállást követően érvénytelenítették, majd 1946-ban a Népbíróság
14 évre ítélte háborús bűnök miatt.Az ítélethirdetéskor már külföldön
tartózkodott, évtizedekig Argentínában élt.

Az 1996 óta újra Budapesten élő egykori csendőr százados ügyét
most újratárgyalná a Simon Wiesenthal Központ, amelynek Utolsó
Esély nevű akciójának mostani eredményét egyedülálló
teljesítményként értékelte Efraim Zuroff az MTI-nek. Újvidéken 1942
januárjában a magyar csendőrség razziája során mintegy ezer embert
végeztek ki. Képíró Sándort csendőrként felelősség terheli az áldozatok
miatt, csakúgy mint az 1944-es deportálásokban vállalt szerepéért is -
jelentette ki Efraim Zuroff.

A Simon Wiesenthal Központ munkatársa elmondta, hogy
augusztusban a perek újratárgyalását kérték, de eddig csak az a
válasz érkezett, hogy nem találják az 1944-es és 1946-os Képíró
Sándorral kapcsolatos perek anyagát. Efraim Zuroff "kafkai jogi
rémálomnak" nevezte azt, hogy munkatársai a keresett dokumentumok
egyikét Belgrádban találták meg. Ezt az 1944-es ítéletet tartalmazó
írás fénymásolatát bemutatták a sajtótájékoztatón. (Az 1946-os
népbírósági ítélet eddig még nem került elő.)

"Azt szeretnénk, ha a háborús bűnös Képíró Sándort a magyar
hatóságok elítélnék, vagy az ügyét, amely pillanatnyilag a katonai
ügyészségen van, legalább újratárgyalnák" - mondta Efraim Zuroff,
akinek munkatársai a sajtótájékoztatóra meghívták az 1942-es
események egyik szemtanúját is.

"Jelentsenek fel, elmegyek a tárgyalásra" - válaszolta a sajtó
érdeklődésére Képíró Sándor. A 92 éves ember az utcán válaszolt a
kérdésekre. Tagadta, hogy háborús bűnös lenne. Elmondta,
csendőrként ott volt az újvidéki razziában, de nem használt
fegyvert. "Csak igazoltattunk" - jelentette ki. Arra a kérdésre, hogy
miért hagyta el Magyarországot, azt mondta: mivel kollektív
felelősséggel vádolták, nem akart orosz hadifogságba esni.

Az MTI kérdésére hozzátette: tiszta a lelkiismerete, nem érez
bűntudatot. "Azt sem tudtam, mi az az Auschwitz" - mondta a 44-es
deportálásokkal kapcsolatban. Állította, hogy 1942-ben egy
zsidócsaládot is megmentett a "razzián randalírozó honvédektől". A
háborús bűnnel vádolt idős férfi újságírói kérésre a lakásából lehozott
egy néhány oldalas írást, amelyet 1982 körül Argentínában vetett
papírra.

Az "Újvidéki razzia hiteles története - avagy hogyan lettem háborús
bűnös" című írásában úgy fogalmazott Képíró Sándor: "büszkén vallom
magam magyar csendőrnek. (...) 1944-ben kollektív vád alapján ítéltek
el, (..-) egy hullát sem láttam Újvidéken". Az MTI az egyik szomszédtól
úgy értesült, hogy a lakók közül néhányan tisztában vannak a 92 éves
férfi "csendőrmúltjával".