A bíróság
Dr.KÉPÍRÓ SÁNDOR terhelt vonatkozásában
(aki Sarkadon, 1914. február 18.napján született, anyja neve: Kovács Róza,
1023.Budapest,Frankel Leó út 78.1.10.szám alatti lakos, magyar állampolgár)
megállapítja, hogy a Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság által az 1944. február 18.napján jogerőre emelkedett Br.448/1943/118. számú ítéletével kiszabott 10 évi fegyházbüntetés
végrehajthatatlan.
Az eljárás során felmerült 261.000 (Kettőszázhatvanegyezer) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.
A végzés ellen a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezésnek van helye.
Indokolás:
I.
A Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, mint ítélőbíróság az 1944. január 22.napján kelt és 1944. február 18.napján jogerőre emelkedett Br.448/1943/118. számú ítéletével dr.Képíró Sándor volt csendőrszázadost, mint az ügy XIII. rendű vádlottját bűnösnek mondta ki az 1930. évi IILtv. 59.§ -a szerint minősülő és büntetendő hűtlenség bűntettében.
Dr.Képíró Sándort a bíróság 10 évi fegyházbüntetésre, továbbá 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogok gyakorlásának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére, valamint lefokozásra ítélte.
II.
A Katonai Főügyészség a 2006. szeptember 14.napján kelt Nyt. 118/2006.számú átiratában a Be.590.§ (1) bekezdésére figyelemmel megküldte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Dr.Efran Zuroff úr, a Simon Wiesenthal Központ igazgatójának angol nyelvű beadványát és annak mellékletét, amelyben arról tájékoztatta a Katonai Igazságügyi szerveket, hogy a már hivatkozott Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke Bírósága által dr.Képíró Sándor volt csendőrszázados XIILrendű vádlottal szemben kiszabott 10 évi fegyházbüntetés nem került végrehajtásra, mert az elítélt Argentínába távozott, ahonnan 1996-ban tért vissza Magyarországra.

2
A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2006. szeptember 27.napján kelt K.beü.1.35/2006/5. számú végzésével hatáskörének és illetékességének hiányát állapította meg és az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Bírósághoz áttenni rendelte.
Indokolásában az alábbiakra hivatkozott:
A csendőrség felállásáról, szervezetéről és feladatairól az 1981. évi III. tv. rendelkezett. A
csendőrség feloszlatására 1945 évben került sor, amikor minden jogkörét a Magyar
Államrendőrség vette át. Jelenleg az egykori csendőrségnek - Magyarországon önálló
szervként működő - a rendőrséghez tartozó Rendészeti Biztonsági Szolgálat felel meg.
Az irányadó ítéleti tényállásból az állapítható meg, hogy dr.Képíró Sándor volt
csendőrszázados, mint a Belügyminisztérium irányítása alá tartozó tábori csendőr 1942.
január hónapban délvidéken, a szolgálati helyén, köztörvényi jellegű bűncselekményt követett
el.
Tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos Büntető eljárási törvény szerint rendőr által
szolgálati helyen elkövetett köztörvényi államellenes bűncselekmény elbírálására a fővárosi
(megyei) bíróságok rendelkeznek hatáskörrel és illetékességgel, ezért a Fővárosi Bíróság
Katonai Tanácsa a Be.264.§-a értelmében az ügyet áttette a hatáskörrel és illetékességgel
rendelkező Fővárosi Bírósághoz.
A végzés 2006. október 12.napján jogerőre emelkedett.
III.
A Fővárosi Bíróságnak az áttételt elrendelő végzést követően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Királyi Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága által jogerősen kiszabott 10 évi fegyházbüntetés végrehajtását kizáró körülmény megállapítható-e, vagy ennek hiányában a végrehajtás felől kell intézkedni.
A "Belgrádi Levéltár" pecsétjével ellátott jogerős ítélet másolatán kívül a bíróság olyan egyéb adattal nem rendelkezett, amely a fenti kérdés eldöntéséhez megnyugtató módon segítséget jelentett volna. Erre tekintettel széleskörű levéltári és egyéb kutatást rendelt el az alábbi eredménnyel.
A Magyar Országos Levéltár (bírósági iratok 21.oldal) 2007. február 7.napján kelt 5016/2007. számú és a Budapest Fővárosi Levéltár (bírósági iratok 12.oldal) 2006. december 8.napján kelt BF1.10.959/2006. számú átiratában közölte, hogy dr.Képíró Sándor személyére vonatkozó adatokat, iratokat nem sikerült felkutatni.
A népbírósági és népügyészségi iratok, kartonok, mutatókönyvek, a vonatkozó perek (pl. Zöldi Márton és társai B. 1832/1946.) nem tartalmaznak még utalást sem a terhelt személyére, elítélésére vagy a büntetés végrehajtása érdekében tett intézkedésekre.
A Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Főosztálya Központi Szállítási és Nyilvántartási Osztálya a 2006. december 20.napján kelt 12-5/50/2006. számú átiratában közölte, hogy dr.Képíró Sándor nyilvántartásukban nem szerepel (bíróság iratok H.oldal).

'
3
A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánk lakcím-arhívuma 2007. január 3.napján kelt 412-2-203/2006. szám alatt arról tájékoztatta a bíróságot, hogy dr. Képíró Sándor vonatkozásában kizárólag egy személyi igazolvány adatlappal rendelkeznek, amelyen a megjegyzés rovat "1994. június 9-én külföldről való hazatérés"-t jelöl (bírósági iratok 17.oldal).
A volt Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában a bíróság végzett kutatást, de az ítélet végrehajtásával, illetőleg az azt megelőző eljárással kapcsolatos adatok nem voltak fellelhetők.
A Hadtörténelmi Levéltárban történt kutatás eredményeként a bíróság az alábbi dokumentumokat gyűjtötte ki:
A 24.számú Honvédségi Közlöny (1944. május 31.) 470.oldalának tanúsága szerint "A m.kir.honvéd vezérkar főnöke, a Kormányzó Úr 0 Főméltósága által reá átruházott hatáskörben dr.Képíró Sándor cső.századost az A-46.Bü.Szab.45.§ alapján lefolytatott eljárás eredményeként 1944. év február hó 18.napjával rendfokozatába visszahelyezi."
A 28.számú Honvédségi Közlöny (1944. június 28.) 527.oldalának tanúsága szerint "A m.kir. honvéd vezérkar főnöke, a Kormányzó Úr 0 Főméltósága által reá átruházott hatáskörben a m.kir. csendőrség csapattiszti állományában a m.kir. belügyminiszter úrral egyetértésben az alábbi személyi változásokat rendeli el:
Képíró Sándor századost, a szegedi V.kerület kiskunhalasi szárnyának parancsnokát
Kiskunhalasról, századparancsnoki minőségben, a miskolci VILkerület miskolci gyalog tanszázadához tartósan áthelyezem 1944. június 15-ével. A 115.943/Eln.20.-1943. számú rendeletemmel elrendelt tartós vezénylését egyidejűleg megszüntetem. Új beosztásába csak a 104.320/Eln.20.-1944.számú rendeletemmel elrendelt ideiglenes vezényeltetésének megszűnése után vonul be.".
Annak megállapítása érdekében, hogy dr.Képíró Sándor rendfokozatba visszahelyezését milyen eljárás előzte meg - figyelemmel a Becsületügyi Szabályzat (továbbiakban Bü.Szab.) 45.§-ára - illetve a tiszti rendfokozatba visszahelyezés, valamint az azt megelőző eljárás eredményezheti-e a jogerősen kiszabott 10 évi fegyházbüntetés végrehajtásának kizárását a bíróság eseti szakértőként kirendelte dr.Szakály Sándor történészt. A szakértő a további levéltári kutatások után a szakértői véleményét előterjesztette.
A szakértői vélemény és az iratokatnál lévő dokumentumok alapján az alábbi tények állapíthatók meg.
a./ Történelmi háttér
A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke Bírósága, mint illetékes bíróság 1943. decembere és 1944. januárja között folytatott eljárást az ún. "újvidéki razzia" vádlottjai ellen. A bíróság három, a magyar királyi honvédség és tizenkettő a magyar királyi csendőrség tényleges illetve nyugállományú tagja elleni eljárás során 1944. január 22.napján hozta meg az ítéletet, melyet a Honvéd Vezérkar Főnöke, vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes 1944. február 18.napján erősített meg és emelkedett ezzel jogerőre. A Honvéd Vezérkar Főnöke egyben elrendelte az ítélet végrehajtását.

4
Az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában a vádlottak közül vitéz Fekethalmy-Czeydner Ferenc nyugállományú altábornagy, vitéz Grassy József vezérőrnagy, vitéz Deák LÁszló nyugállományú ezredes és dr.Zöldi Márton csendőrszázados már külföldön (Németországban) tartózkodott. Az ítélet előtti külföldre távozásuk nagy viszhangot váltott ki a honvédség és a csendőrség állománya körében. A Magyar Királyi Honvéd Vezérkar Főnöke 1944. Január 21.napján külön Tiszti Parancsban ítélte el a magyar történelem során addig nem tapasztalt, példátlan esetet - honvéd egyének megszöktek a felelősségre vonás elől -. A jogerős ítélet végrehajtása a Magyarországon tartózkodó elítéltek, így dr.Képíró Sándor esetében megkezdődött.
Magyarország német megszállását (1944. március 19.) követően a német birodalom magyarországi általános (teljhatalmú) megbízottja dr.Edmund Veesenmayer az újvidéki per végleges "megszüntetését és az abban vádlottként szereplő magyar tisztek teljes rehabilitációját" követelte 1944. március 30-án Sztójay Döme miniszterelnöktől. Sztójaytól a kérés első felére vonatkozóan ígéretet kapott, míg a kérés második felére vonatkozóan az ügy megvizsgálását ígérte a miniszterelnök. A jogerőre emelkedett ítéletet, mint illetékes parancsnok a Honvéd Vezérkar Főnöke változtathatta meg perújrafelvétel során meghozott új ítélettel, illetve az államfő kegyelemmel.
b./ A bírósági iratok között lévő okirati bizonyítékok alapján az alábbi tények állapíthatók meg.
Dr.Képíró Sándor - és társai - esetében az államfői (Honvéd Vezérkar Főnöki) döntés után hivatalból megindult a rendfokozatba történő visszahelyezés, melynek eredményeként született meg az 1945. május 31-én megjelent 40.116/Eln.fbü.(1944. május 25.) számú Honvéd Vezérkar Főnöki rendelet, amely az 1944. február 18-án viselt rendfokozatába helyezte vissza dr.Képíró Sándort.
A honvédelmi miniszter 1944. június 16-án kelt 104-585/Eln.20. számú rendeletével dr.Képíró Sándor csendőrszázadost 1944. június 15-ei hatállyal a miskolci VII.csendőrkerület miskolci tanszázadának századosi beosztásába helyezte.
A fenti körülményekből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a tiszti rendfokozatba történő visszahelyezést mindenképpen meg kellett előznie egy teljes rehabilitációt eredményező eljárásnak, mert - a szakértői megállapításra is figyelemmel - a volt magyar királyi honvédség és csendőrség hivatásos, nyugállományú és tartalékos állományában büntetett előéletű, jogerős büntetést töltő személy nem viselhetett rendfokozatot (Szervezeti és Szolgálati Utasítás a m.kir.Csendőrség számára 19.§ 2.pont). Arra nézve, hogy a tiszti rendfokozatba visszahelyezést megelőző eljárás pontosan mit jelentett, sem a bíróságnak, sem a szakértőnek konkrét adatokat nem sikerült felkutatnia. Egyetlenegy kiinduló pontként a 24.számú Honvédségi Közlönyben hivatkozott Bü.Szab. 45.§-a szolgálhat.
A hivatkozott szakasz az alábbiakat tartalmazza.
45.§ Az újrafelvett katonai bűnvádi eljárás kedvező eredménye, vagy a jogegység érdekében
használt semmisségi panasz folytán hozott ítélet alapján az előbb viselt tiszti rendfokozatba
való visszahelyezés körül követendő eljárás
l.pont. Ha a katonai bűnvádi eljárás újrafelvétele során, vagy a jogegység érdekében használt
semmisségi panasz folytán a honvéd bíróság olyan jogerős ítéletet (végzést), vagy a bűnvádi
üldözés elrendelésére hivatott illetékes parancsnok olyan jogerős határozatot hozott, amellyel
a korábbi ítéletben tiszt ellen kimondott rangvesztés mellőztetett, a honvédelmi miniszter

mindenekelőtt megállapítja, hogy nem forog-e fenn olyan törvényi ok (így elsősorban a magyar állampolgárságnak időközben történt elvesztése, vagy az a körülmény, hogy az illető hivatalvesztést, vagy politikai jogai gyakorlatának felfüggesztését kimondó más ítélet hatálya alatt áll, stb.), mely eleve kizárja az érdekeltnek előbb viselt tiszti rendfokozatába való visszahelyezését. Ha ilyen ok nem forog fenn és az érdekelt maga is kéri, hogy előbb viselt rendfokozatába visszahelyezzék, a honvédelmi miniszter intézkedik aziránt, hogy az érdekeltnek mind a bűnvádi eljárás alapjául szolgált, mind az ennek okából esetleg megszakított, vagy a korábbi ítéletben kimondott rangvesztés következtében abbahagyott becsületügyi eljárás tárgyát képezett, mind a rangvesztésre szólt ítélet végrehajtása óta tanúsított, illetőleg e szabályzat rendelkezései szempontjából kifogás alá eső mindennemű egyéb magatartása is sürgősen elbíráltassék abból a szempontból, hogy az érdekelt a tisztiállás közös becsületének és a szolgálat érdekeinek csorbítása nélkül előbb viselt tiszti rendfokozatába visszahelyezhető-e vagy sem.
A fentebb idézett és a Honvédségi Közlönyben hivatkozásként szereplő 45.§ alapján egyértelműen megállapítható, hogy dr.Képíró Sándorral szemben kedvező eredményű újrafelvett katonai bűnvádi eljárást folytattak le vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán hoztak új ítéletet.
A teljesség igényével jegyzi meg a bíróság, hogy a tiszti rendfokozatba történő visszahelyezés másik módját a legfelsőbb kegyelemből történő visszanyerést - a Bü.Szab.44.§-a szabályozza. Miután azonban a Honvédségi Közlöny a 45.§-ra hivatkozik a bíróság álláspontja szerint a fentebb ismertetett eljárás előzte meg dr.Képíró Sándor tiszti rendfokozatba történő visszahelyezését.
Az eddig kifejtettek alapján a bíróság álláspontja összefoglalva az alábbi.
Dr.Képíró Sándor volt csendőrszázadost a jogerős elítélését követő bűnvádi eljárás újrafelvétele során vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán született új határozattal büntetlen előéletűnek nyilvánították és ennek következményeként 1944. február 18-ai hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték. Mindez megszakítás nélküli hivatásos tiszti pályafutást eredményezett a jövőre nézve.
Miután a 10 évi fegyházbüntetést kiszabó ítélet az azt követő eljárás során hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie lehetne, így azt a rendelkező rész értelmében végrehajthatatlannak nyilvánította.
Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be.339.§ (1) bekezdése alapján az állam viseli.
A végzés ellen a Be.347.§ (1) bekezdése és az 555.§ (2) bekezdés j/ pontja értelmében a kézbesítéstől számított nyolc napon belül fellebbezési lehetőség van.
Budapest, 2007. február hó 19.napján

nemzetijogvedo.hu