|
Magyarországon is megkezdõdött a Simon
Wiesenthal Központ akciója, melynek keretében
bejelentéseket várnak a még élõ és
a felelõsségre vonást eddig elkerülõ náci
háborús bûnösökrõl.
Ha találnak ilyeneket, akkor õk korukra való tekintettel
valóban
az utolsó pillanatban kerülhetnek bíróság
elé.
A központ jeruzsálemi irodája 2002-ben,
a balti államokban indította el a kampányt,
majd folytatta Romániában, Lengyelországban,
Ausztriában, Horvátországban, a magyar
akció beindítása után pedig szándékai
szerint kiterjeszti Németországra, Ukrajnára és
Argentínára is. A bejelentések megtételére
a szervezõk forródrótot üzemeltetnek,
a telefonszám már él. A floridai Targum
Slissi Alapítvány 100 ezer dolláros
támogatásával indított akcióban
tízezer euróval jutalmazzák azokat,
akik a bûnösök elítéléséhez
hiteles és érdemi információval
szolgálnak.
Hatvan évvel a háború után már
igen nehéz lesz a gyilkosok nyomára bukkanni és
bizonyítani a bûnösségüket,
bár az valóban feltételezhetõ,
hogy néhányan közülük máig
háborítatlanul élnek. A háborús és
népellenes bûnöket elkövetõk
felelõsségre vonására felállított
népbíróságok 1945 és 1950
között mûködtek.
Ismeretlen számban
Ezen idõszakban 59 429 vádlott felett ítélkeztek,
ebbõl 26 997-et elítéltek (477 embert
halálra, 188-at ki is végeztek, az ítéletek
47 százaléka egy évig terjedõ szabadságvesztés
volt). Mivel a háborús bûntettek nem évülnek
el, 1950 és 1956 között - immár a
fõvárosi és megyei bíróságokon
- tovább folytak az eljárások, ekkor
további 1469 fõt marasztaltak el. Ezután
már csak néhány ügy következett,
az egyik legismertebb a zuglói nyilasok 1967-ben tárgyalt
pere volt. Az elkövetõk számán
kívül természetesen azt sem lehet megmondani,
hogy hányan úszták meg a felelõsségre
vonást, amely ha nem is példátlanul,
de mindenképpen szigorúnak nevezhetõ.
Sokan külföldre szöktek, másokat bizonyítottság
hiányában felmentettek, és nyilván
voltak, akiket meg sem gyanúsítottak. Az amerikai
hatóságok több száz, háborús
bûnnel gyanúsítottat nem adtak ki, de
a kommunista hatalom - mivel jó zsarolási alap
volt késõbbi beszervezésükre -
is meghatározhatatlan számú háborús
bûnöst vont ki az igazságszolgáltatás
alól. Ugyanakkor a népbíróságokba
a hatalmi struktúra átalakításával
is elfoglalt koalíciós pártok delegálták
a népbírákat, így az igazságszolgáltatás
a politikai csatározásoktól sem volt
mentes: fõleg az egyre erõsödõ kommunista
párt nyomására sokakat jogtalanul ítéltek
el. Bizonyosan annyi állítható tehát,
hogy vannak, akik elkerülték a felelõsségre
vonást; a kérdés, hogy hányan
maradtak Magyarországon, kik élnek még
közülük és található-e
ellenük bizonyíték.
Ha a mostani akció e kérdések maradéktalan
megválaszolására nem is, de a még
felderíthetõ esetek kivizsgálására,
dokumentálására és lehetõség
szerint a bûnösök bíróság
elé állítására vállalkozik.
A kapott információkat Beer Iván, a
Magyarországi Holokauszt Emlékalapítvány
elnöke gyûjti össze és továbbítja
Jeruzsálembe. A központ a saját adataival összevetve,
valamint itthoni szakértõk segítségével
megpróbálja kiszûrni, hogy közülük
melyek hitelesek. Ezután kiderítik, hogy él-e
egyáltalán a feljelentett, illetve állt-e
már a bûneiért bíróság
elõtt. Ha elegendõ bizonyíték áll
a rendelkezésükre, akkor az ügyet átadják
a rendõrségnek. A rendõrség úgy
jár el, mint minden más esetben - amennyiben
a feljelentésben szereplõ adatok megalapozzák
a gyanút, nyomozni kezd; a nyomozás lezárultával
pedig az aktát átadja az ügyészségnek.
A vádhatóságnak, ha úgy érzi,
hogy sikerre tudja vinni az ügyet a bíróság
elõtt, minden valószínûség
szerint az emberiesség elleni bûntett megállapítását
kell majd kérnie a bíróságtól:
ez a bûncselekmény nemzetközi jogi formában
elõször a nürnbergi törvényszék
alapokmányában nyert megfogalmazást,
s mint ilyen lett része a magyar jognak is. Zuroffék
az érintettek nevét a bírósági
eljárásig nem hozzák nyilvánosságra.
Bûnösség és szánalom
A kampány híre nem okozott itthon feltétlen
lelkesedést: a témával (is) foglalkozó történészek általában
nem tartják szerencsés ötletnek a hatvan év
múltán elkezdett nyomozást, feljelentõsdit. Álláspontjuk
szerint a ma már öreg, beteg, 80-90 éves
gyilkosok bíróság elé citálása
inkább szánalmat fog ébreszteni irántuk, és
ennyi év távlatából annak is
kicsi az esélye, hogy bizonyítható a
bûnösségük. A "vérdíj" pedig
amellett, hogy egyeseket ártatlanok megvádolására
is késztethet, a múlt összes bûnének
feltárásában szelektíven alkalmazva
inkább az antiszemita indulatokat növeli.
A Simon Wiesenthal Központ viszont úgy gondolja,
hogy el nem évülõ bûnökrõl
lévén szó, a bûnösöket
nem mentesíti a koruk, nem beszélve arról,
hogy annak idején õket sem befolyásolta áldozataik életkora.
Megbüntetésük továbbá azt
is üzenné, hogy az efféle tettek elkövetõi életük
végéig nem érezhetik biztonságban
magukat. A jeruzsálemi intézet vezetõje,
Efrajim Zuroff tájékoztatása szerint
az akció 2002-es elindítása óta
270 nevet kaptak, ebbõl 90-et adtak át a helyi
hatóságoknak, és 73 gyanúsított
ellen indult eljárás; ítélet
eddig még nem született. Mint azt Efrajim Zuroff
lapunknak elmondta, a központ egyik sikertörténetének
az 1999-ben az egykori usztasa lágerparancsnok, Dinko
Sakic ellen folytatott horvátországi pert tartják.
A magát a háború után Argentínában
meghúzó Sakic kiadatását még
a Tudjman-éra alatt kérte a horvát kormány,
nem kis részt a Simon Wiesenthal Központ nyomására.
Végül az agg gyilkos húsz évet
kapott, s ez a sikeres ügy adott lökést
az újabb akcióknak. Magyarországon már
az indulás elõtt - annak hírére
- három bejelentés érkezett az izraeli
követségre. Jutalmat sem adtak eddig át
senkinek, mert vagy névtelen bejelentéseket
kaptak, vagy az informátor nem fogadta el azt. Az
elsõt valószínûleg a közeljövõben,
Horvátországban osztják ki.
Ahhoz, hogy a jeruzsálemi központ munkatársai
kutathassanak a magyar levéltárakban, elõbb
támogató nyilatkozatot kellene szerezniük
a Magyar Tudományos Akadémiától.
Mint Beer Iván elmondta, egyelõre õ az
egyetlen Magyarországon, aki segít a központnak,
a helyi partnereket-tanácsadókat még
keresik, ezért az érdemi munka megkezdése
még 2-3 hónapba beletelhet. Idõközben
már állampolgári panasz is érkezett
az adatvédelmi ombudsmanhoz, hogy vajon külföldi
intézmény folytathat-e adatgyûjtést
Magyarországon. A vizsgálat folytatása
néhány hetet vesz igénybe.
A szervezõknek a még élõ bûnösök
kézrekerítésén és a holokauszt
dokumentálásán túl nem titkolt
céljuk, hogy az Utolsó esély mûvelettel
a NATO és az EU új tagjait a múlttal
való szembenézésre ösztönözzék.
Annyit már most elértek, hogy a téma
fokozottabban szerepel a magyar közbeszédben.
Mészáros Bálint
A nácivadász
Simon Wiesenthal 1908-ban született a galíciai
Buczaczban. Prágában építészdiplomát
szerzett, majd a lengyelországi (ma ukrajnai) Lvivben élt,
innen hurcolták el a németek 1941-ben. Több
koncentrációs tábort megjárt,
de végül a mauthauseni láger felszabadulásakor
egyike volt a kevés túlélõnek.
Nem sokkal késõbb nekilátott a népirtások
résztvevõi ellen szóló dokumentumok összegyûjtésének,
dolgozott az amerikai hadsereg háborús bûnöket
kivizsgáló részlegének, majd
a CIA elõdjének is. Adatait az 1946-os nürnbergi
perben is felhasználták. 1947-ben több
társával létrehozták Linzben
a Zsidó Történelmi Dokumentációs
Központot, amely elsõsorban a rejtõzködõ bûnösök
felkutatását tekintette céljának.
Wiesenthal információi alapján sikerült
1960-ban Argentínában elfogni Adolf Eichmannt.
1961-ben megalapította a bécsi Zsidó Dokumentációs
Központot, amely számos Gestapo- és SS-tisztet
kutatott fel, köztük az Anna Frankot letartóztató Karl
Silberbauert, a treblinkai és sobibori hóhért,
Fritz Stanglt vagy Hermine Ryant, aki bûnrészes
volt a majdaneki lágerben legyilkolt több száz
gyermek halálában. Összesen több
mint 3000 náci háborús bûnösnek
akadtak a nyomára, akiknek a 60 százalékát
elítélték.
A Simon Wiesenthal Központ 1977-ben alakult meg New
York-i székhellyel, de vannak irodái Los Angelesben,
Jeruzsálemben, Párizsban, Torontóban és
Buenos Airesben is. A központ ma már nemcsak
a holokauszttal, hanem más népek és
népcsoportok elleni bûnökkel is foglalkozik,
valamint neonáci személyek, honlapok adatait
is gyûjti.
Wiesenthal tavaly, 95 évesen visszavonult, a bécsi
központ dokumentumainak rendszerezésével
foglalkozik. Nemrég a brit uralkodótól átvehette
az emberiség szolgálatáért adományozott
tiszteletbeli lovagi címet.
Magyar Narancs
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=10423
|
|