|
A korabeli jegyzokönyvek szerint tucatnyi tanúvallomás
támasztja alá annak a magyar férfinak
a bunösségét, akit nácivadászok
találtak meg Ausztráliában. A férfit
egy zsidó fiú megölésével
gyanúsítják, de az iratokból az
is kiderül, hogy szadista módon verte a többi
elfogott zsidót és katonaszökevényt.
A férfi egy ausztrál tévének tagadta
bunösségét, de a történészek
szerint, ha valaki ellen ennyi tanúvallomás szól,
akkor sok vitatnivaló nem lehet a dolgon. Az ügyet
vizsgálja az ausztrál rendorség is.
Ausztráliában a rendorség vizsgálja
az ügyet
Egy zsidó fiú brutális megölésével
gyanúsít egy Perthben élo 84 éves
magyar származású férfit a Simon
Wiesenthal Központ. A birtokában lévo dokumentumokat
elküldte a magyar Külügyminisztériumnak.
A külügyi tárca, mivel olyan szakvéleményeket
kapott, amelyek indokolhatónak tartják az igazságügyi
eljárás megindítását, az ügyészséghez
fordult. A Legfobb Ügyészség várja
az iratokat, amelyek azonban egyelore nem érkeztek még
meg, a további lépésekrol pedig csak a
dokumentumok birtokában tudnak nyilatkozni.
A férfi ügyét az ausztrál rendorség
is vizsgálja. "Ausztráliának van
joghatósága arra, hogy állampolgárai állítólagos
háborús buncselekményeit vizsgálja,
akár a második világháborút
illetoen" - mondta egy ausztrál rendorségi
szóvivo. Az ígéretek szerint olyan gyorsan
vizsgálják az ügyet, amilyen gyorsan csak
lehetséges. Az ausztrál foügyész
pedig csak annyit jegyzett meg, hogy van kiadatási egyezmény
Ausztrália és Magyarország között.
A második világháború után
már alaposan kivizsgálták ezt az ügyet:
zsidók, katonaszökevények és katonák
egybehangzó vallomásai támasztották
alá a vádat. A nyomozati és népbírósági
anyagok szerint (a gyilkosságon kívül) a
vádlottak brutálisan verték és
terrorizálták a fogságukba került
zsidókat és katonaszökevényeket.
Az ügy két másik vádlottját
elítélték (egyiket kivégezték,
a másik életfogytiglant kapott), az Ausztráliába
emigrált férfit pedig nem tudták, mivel
nem jött haza külföldrol. O egyébként
azt nyilatkozta az ausztrál sajtónak, hogy ártatlan.
A történészek szerint egyértelmu
az eset
A történészek szerint ez az az eset, ahol
kevés vitatnivaló található. A
nyomozóhatóság komoly bizonyítékokkal,
tucatnyi egybehangzó tanúvallomással alapozta
meg a vádat 1946-47-ben, csak a harmadik vádlottat
akkor nem sikerül elfogni és elítélni.
Nyomozati anyagok a fogdák szadista urairól
Az ügy nyomozati és népbírósági
anyagait végigolvasva megállapítható,
hogy a gyilkossággal vádolt Z. K. egy olyan laktanyában
szolgált zászlósként a nyilasuralom
alatt, amely különösen hírhedt volt a
zsidókkal szembeni brutális bánásmódjáról.
Z. K. pedig számos tanúvallomás szerint
a kínzások és verések egyik fo
résztvevoje volt. Az ottani visszaélések
miatt három ember ellen indult büntetoeljárás,
a szadista századparancsnok (Máder Béla) és
két segítoje, Nagy Lajos fohadnagy és
Z. K. zászlós ellen. A századost kivégezték,
a fohadnagynak pedig kegyelembol életfogytiglanra változtatták
az ítéletét. O 1956-ban külföldre
szökött.
Azt tehettek a foglyokkal, amit akartak
A tanúvallomások szerint Nagy Lajos és
Z. K. eloszeretettel jároröztek Budapesten, hogy
a zsidókat és katonaszökevényeket
begyujtsék az Aréna utcai laktanyába,
ahol tulajdonképpen azt tehettek velük, amit csak
akartak. A katonaszökevények századait például
nem is értesítették, hogy náluk
van a katonájuk, nehogy rajtuk keressék.
Azt a zsidó fiút, akit halálra vertek,
az iratok szerint Z. K egy villamosról rángatta
le 1944. november 8-án, annak ellenére, hogy
nem volt szolgálatban. Ismerte korábbról,
tudta, hogy a fiú zsidó volt. Ugyanis mindketten
Budafokról származtak. Az iratokból rekonstruálható Z.
K. korábbi személyes ellenszenve a fiú iránt,
amelyet a cinkostársa vallomása is megerosített.
"
Halljátok ezt a szép zenét?"
A zsidó fiút sokan látták haldokolni.
A századparancsnok ugyanis felparancsolta a szobájába
a fogdában lévo munkaszolgálatosokat és
katonaszökevényeket. "Halljátok ezt
a szép zenét?" - kérdezte tolük,
a szétvert tüdeju fiú halálhörgésére
célozva. "Ti is így fogtok járni" -
fenyegette meg oket halálosan. A százados szobájában
ott volt az iratok szerint a két verolegény,
Nagy Lajos és Z. K. A százados írnoka,
akinek oriznie is kellett a haldokló fiút, azt
vallotta, hogy öt órán keresztül verték
a zsidó fiút. Egy tizedes pedig azt mondta a
nyomozóhatóságoknak, hogy látta
bemenni a fiút, majd hallotta a verések zaját,
este pedig segítenie kellett a holttest elszállításában.
Z. K. és Nagy Lajos dobta be a Dunába a hullát, és
megfenyegették ot, nehogy bárkinek is szóljon
errol.
Ugyancsak számos tanúvallomás szól
(ezt zsidók, katonaszökevények, katonák
egyaránt megerosítették) Z. K-ék
egyéb kegyetlenségeirol. Z. K. még a nyilasuralom
idején sokat hencegett azzal, hogy Naggyal közös
járorözései során mennyi zsidót
gyujtöttek be, akiket összevissza vertek. Azt is
mesélték, hogy agyonvertek egy fiatalembert.
"É
n jól bántam a zsidókkal"
A nyomozati iratokból kiderül, hogy tucatnyi tanút
hallgattak ki az ügyben, és egyikük sem tudott
semmi jót mondani a vádlottakról, akik
természetesen próbálták menteni
a menthetot. "Én jól bántam a zsidókkal" -
mondta a bíróság elott Nagy Lajos, a tucatnyi
ezt cáfoló terhelo tanúvallomás
ellenére. Nem is ismerte el bunösségét.
Máder Béla százados, akit a kegyetlenkedések értelmi
szerzojének is tartottak, a szembesítésekkor
ezt hajtogatta a nyomozóknak és az éppen
ott levo egykori áldozatának: "Elismerem,
hogy a tanút kihallgattam, azonban sem én, sem
az én jelenlétemben más valaki ot nem
bántalmazta. Nem tartom kizártnak, hogy távollétemben
esetleg kaptak pofonokat."
Z. K.-t nem tudták kihallgatni, mivel amerikai fogságba
esett. Onnan sikerült Ausztráliába jutnia,
jelenleg Perthben él. Elfogatóparancsot adtak
ki ellene a háború után, de hiába.
A most már idos férfi egy ausztrál tévének
kijelentette: ártatlan, és kész megvédeni
magát. A fia pedig úgy nyilatkozott, hogy apja
nyilvánvalóan ártatlan, mivel 1944. november
7-én, egy nappal a gyilkosság elott hagyta el
az országot. Ez azonban nehezen hiheto, mivel a tanúk
egybehangzóan állítják, hogy Z.
K. Budapesten, a laktanyában volt november 8-án, és
jóval késobb hagyta el az országot, mint
ahogy a fia állította.
A cikket az alábbi címen találja az [origo]-ban:
http://origo.hu/itthon/20050118tucatnyi.html
|
|