Bunügy

Vannak dolgok, amelyek soha nem évülhetnek el. Ilyenek azok bunei, akik az embertelenséget gyakoroltak, és sok felnott és gyermek esett ténykedésük áldozatául a második világháború folyamán. Az ido lassan lejár, igyekezni kell, ha még életben találják azokat, akik ennek a népirtásnak tevoleges részei voltak, hogy a bíróság kimondhassa felettük ítéletét. De a tanúk is kihalnak. Lépni kell, hiszen az ido telik.

Éppen ezért a Jeruzsálem és Bécs székhellyel muködo Simon Wiesenthal Központ Magyarországon is elindítja a még élo náci háborús bunösök felkutatását célzó, az Utolsó esély elnevezésu akcióját. A Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff szerint azt az alapveto elvet kell szem elott tartani, hogy az ido múlása nem teszi a bunösöket ártatlanná. Telefonos forró drótot muködtetnek - közölték a szervezok, akik azt is elmondták, hogy a magyarországi akció hivatalos megindítása elott már három "gyanúsítottról" kaptak információt.

Azoknak akik nem tudják, értik, mit is takar a zsidóság holocaust - vagy magyarosan írva holokauszt fogalma - érdemes pér szóban megemlíteni. A szó eredeti értelmében elevenen elégo áldozatot jelent. Átvitt értelemben pedig azt a sokmillió embert, akiket a náci fajvédo ideológia jegyében Európa országaiban a második világháború folyamán elpusztítottak.
Magyarországon is elkezdodött a még élo náci bunösök felkutatását célzó, az izraeli Wiesenthal Központ és egy amerikai alapítvány által szervezett akció. A holokauszt idején zsidókat gyilkoló személyekrol egy telefonvonalra várják a bejelentéseket. Megalapozott információkért akár tízezer eurós jutalom is járhat. Az akció hivatalos kezdete elott szinte minden országból érkeztek bejelentések, Magyarországról három is, többek között egy kis dunántúli faluból, ahol állítólag még él egy volt nyilas, aki 1944-ben három munkaszolgálatost ölt meg. Mint a sajtótájékoztatón Efraim Zuroff elmondta:
"Amikor egy információ beérkezik, azt több szurön keresztül is megszurik. Ennek többes célja van:
Eloször is csak megalapozott bejelentést vizsgáljanak. Olyat, ami az adott állam jogrendjében eredménnyel kerülhet bíróság elé. Ezzel kiszurik az esetleges rosszindulatú feljelentgetéseket.
Másodszor olyan embert ne vádoljanak, aki ezért már bíróság elott bunhodött, és büntetését kitöltötte.
Harmadszor a vád tárgyát képezo buncselekmények a holcausttal kapcsolatosak, azaz megfeleljenek a háborús népirtásról, illetve a háborús buncselekményekrol szóló konvencióknak, hiszen csak ezek büntethetoek ennyi ido után.
Negyedszer pedig a cél nem a bosszú. ami amúgy is értelmét vesztette ennyi ido után. A cél, hogy a társadalom szembesüljön az akkori tényekkel, és azok a gyermekek, fiatalok és öregek akik e bunösök nélkül élhettek volna, a lehetoségekhez képest elégtételt
kapjanak. "
Senki sem vonja kétségbe, hogy a második világháborús büntettek elkövetoit elévülhetetlenül felelosségre kell vonni. Ez azonban az ido múlásával egyre nehezebb. Noha máig is élnek büntetlenül és száma talán több ezer is lehet, azoknak, akik részt vettek az un. "végleges megoldásban" - "endlözung", vagyis a több millió zsidó elpusztításában, mégis a számonkérés, a felelosségre vonás lehetosége egyre csökken. A gyanúsítottak ma már idos korúak, de a lehetséges tanúk (pl. a túlélok, a szemtanúk, vagy akár a társtettesek) életkora is igen magas, a hiteles tanúk elérése is nehéz, különös tekintettel arra, hogy a szóban forgó háborús buntetteket már sok-sok évvel ezelott és gyakran elérhetetlenül távoli, sot jól álcázott helyeken követték el.
Akadályt jelent az is, hogy számos posztkommunista társadalom nem ért egyet a helyi náci kollaboránsok elítélésével, és elofordul az is, hogy a bunösöknek menedéket adó országok sem hajlandók a felelosségre vonásra.
Ezeknek a körülményeknek a figyelembe vételével a Simon Wiesenthal Központ 2002 júliusában - az Arieh Rubin úr által Miami- ban alapított "Targum Slisi Alapítvánnyal" közösen - elhatározta, hogy elindítja az un. "Utolsó Esély Akciót" a náci háborús bunösök felkutatása és felelosségre vonása érdekében.
Az akció ötletadója és koordinálója dr. Efraim Zuroff, az izraeli Wiesenthal Központ igazgatója, aki kompenzációt ajánl fel mindazoknak, akik bizonyítékkal, és/vagy megfelelo információval szolgálnak a holocaustért felelos háborús bunösök felelosségre vonásához, perbefogásához és elítéléséhez.
A Wiesenthal Központ elsoként a Balti államokban indította el az "Utolsó Esély Akciót".
Miért éppen ott? - tehetnénk fel a kérdést, Mi ebben a logika? Számos oka van annak, hogy a Wiesenthal Központ a Baltikum országait, vagyis Litvániát, Lettországot és Észtországot választották ki elsonek.
A legfontosabb szempontok között volt, hogy ezekben az országokban a legmagasabb volt a holocaust áldozatok száma. A helyi zsidó lakosságot csaknem teljesen megsemmisítették, és más országokból, vagyis Németországból, Ausztriából, Csehszlovákiából, Magyarországról és Franciaországból a deportált zsidók ezreit gyilkolták meg a Balti államokban.
Ezekben az országokban a helyi kollaboránsok rendkívül magas számban vettek részt a helyi zsidó közösségek és a más országokból odahurcolt zsidók lemészárlásában.
A Balti országokból rendori különítményeket küldtek és vetettek be más országokban is, így például . Fehéroroszországban és Lengyelországban, ahol azok részt vettek a zsidók elleni tömeggyilkosságokban.
Miiután a szovjetek 1944-ben megszállták a Baltikumot, több náci háborús bunöst a szovjet hatóságok elítéltek. Ok maguk is személyesen tanúsíthatják, hogy szemtanúi voltak a holocaust idején az említett bunök elkövetésének. Függetlenségük elnyerése, vagyis 1991 óta a Balti országok egyikében sem állítottak bíróság elé egyetlen helyi háborús bunöst sem, következésképp a bunösök elleni eljárás nagy jelentoséggel bírna mindhárom balti országban. NATO és EU-tagság elnyerésével nagy figyelem kíséri mindhárom balti ország álláspontját ezekben a fontos kérdésekben.
A Wiesenthal Központ 2002. júliusában kezdte el az "Utolsó Esély Akciót" a három balti országban, a Vilniusban, Tallinban és Rigában tartott sajtóértekezletekkel, amelyeken bejelentették, hogy tízezer dollár értékben kompenzálni kívánják azt, aki megfelelo információt nyújt egy náci háborús bunös elleni jogi eljáráshoz és megbüntetéséhez.

Az Utolsó Esély - Operation Last Chance - akció eddigi eredményei:

Az eddig eltelt két évben a Wiesenthaí Központnak 260 nevet juttattak el feltételezett náci bunösökrol.
Ezek száma országonként a következo:
Litvánia -198 név
Lettország - 43 név
Észtország - 6 név
Ukrajna -13 név
A Központ minden egyes névnek és a hozzájuk csatolt információnak a hitelességét megvizsgálta. Ezt követoen a Központ összesen 72 gyanúsított nevét adta át a helyi hatóságoknak azzal, hogy vessék alá azokat további vizsgálatoknak. A fennmaradó nevek országonként a következoképpen oszlanak meg:
Litvánia - 46 név
Lettország -13 név
Ukrajna -13 név
Az "Utolsó Esély Akció" következményeként eddig összesen 18 esetben folytattak le több mint három tucat gyanúsítottal szemben a litván és a lett hatóságok gyilkosság vádjában v vizsgálatokat. Ezen túlmenoen az Egyesült Államokban, Kanadában, továbbá Svédországban is elozetes vizsgálatokat folytattak, tekintettel arra, hogy néhány gyanúsítottnak ezekbe az országokba sikerült elmenekülniük.

Az "Utolsó Esély Akció" más országokban is beindul:

A Balti államokban elért eredmények után a Wiesenthal Központ tavaly nyáron úgy döntött, hogy további európai országokra is kiterjeszti akcióját. 2003 oszén ezért Lengyelországban, Romániában és Ausztriában is elindították az "Utolsó Esély Akciót".

Miért éppen ezeket az országokat választották ki?

Lengyelország

Ez volt az az ország ahol hat náci haláltáborban a németek és kollaboránsaik meggyilkolták az európai zsidóság többségét. Ezenfelül nem zsidó lengyelek millióit üldözték és megölték Lengyelország náci megszállása alatt. Noha Lengyelország súlyos veszteségeket szenvedett a második világháborúban, a lengyelek közül többen is akadtak, akik a nácikat segítették a "végleges megoldás" kivitelezésében. Ezért egyértelmu volt a Wiesenthal Központ számára, hogy Lengyelországban megindítja akcióját a náci bunök elkövetoinek felelosségre vonása érdekében.
Ezzel összefüggésben meg kell említeni a León Kieres professzor vezetése alatt álló Nemzeti Emlékezet Központ eredményes munkáját, amellyel igen nagymértékben elosegítette a náci háborús bunösök felkutatását. A többi posztkommunista országgal összehasonlítva az o mérlegük különösen pozitív. A lengyel intézet eredményes munkáját bizonyítja az is, hogy 2001-ben például Henryk Mania-t olyan bunök elkövetéséért ítélték el, amelyet Chelmno haláltáborban követtet el, vagy említhetjük többek között a dzsedvabnei ügyben, vagyis a helyi zsidó lakosság lemészárlásával kapcsolatban folytatott vizsgálatokat is, amelyek mind annak a jelét mutatják, hogy Varsó kész a háborús bunösök leleplezésében részt venni.
A Wiesenthal Központ a továbbiakban is együtt kíván dolgozni a lengyel intézettel, azért, hogy a náci bunösök ellen eljárást indítsanak.

Románia

A második világháború idején Románia a náci Németország csatlós állama volt, aktívan közremuködött a "végleges megoldás" végrehajtásában Romániában, a megszállt területeken és Ukrajnában is. A román kormány, élén Ion Antonescu marsall vezeto szerepet játszott a romániai és az ukrajnai zsidók tízeinek tömeges lemészárlásában. A románoknak a holocaustban való aktív részvétele ellenére, Románia második világháborús múltjával való szembenézése a következo akadályokba ütközött:
A kommunizmus bukása után Romániában egyetlen náci bunös ügyét sem vizsgálták ki.
Az ilyen ügyek kivizsgálásának nem voltak meg a személyi feltételei.
A súlyos háborús bunöket elköveto Antonescu marsallt, Románia második világháború alatti fasiszta vezérét dicséro megemlékezések egész sorát tartották.
A vezeto román politikusok, köztük Ion Iliescu Elnök is számos nyilatkozatukban nemrég kisebbíteni kívánták a románok által a holocaust idején elkövetett bunöket.
Mindennek ismeretében a Wiesenthal Központ álláspontja az, hogy az "Utolsó Esély Akció" eredményes lesz Romániában a náci háborús bunösök felkutatása céljából és nem utolsósorban azért is, hogy a román közvéleménnyel érzékeltessék a románok által elkövetett háborús buntettek súlyosságát.

Ausztria

Noha Ausztria az elmúlt 20 évben jelentos lépéseket tett a saját, második világháborús múltjával való szembenézés terén, mégis a náci háborús bunösök utáni kutatások és a felelosségre vonás kérdésében jelentos lemaradás volt tapasztalható. Az elmúlt 25 évben ugyanis egyetlen osztrákot sem ítéltek el háborús buntettek elkövetéséért, annak ellenére, hogy számos olyan osztrák él ma is, akik aktívan részt vettek a "végleges megoldás" kivitelezésében.
Az osztrákok mulasztását megerosítette a Wiesenthal Központ nemrég lefolytatott kutatása, amely bebizonyította, hogy 1939-1944 között sok osztrák szolgált a foleg zsidók elleni tömeggyilkosságokat elköveto német fegyveres egységekben. (A szóban forgó kutatást a német munkaügyi minisztériummal közösen végezte el dr. Stefan Klemp, a Wiesenthal Központ kutatója, mégpedig annak a programnak a részeként, amely a Bundestag által 1998 januárjában jóváhagyott törvény értelmében semmissé nyilvánítja a rokkant nyugdíjazást azoknál a személyeknél, akik vétettek az emberiességi normák ellen.)
A Wiesenthal Központ reméli, hogy az Ausztriában meghirdetett "Utolsó Esély Akció" elosegíti az ausztriai holokauszt elkövetoinek felkutatását és felelosségre vonását, egyben felvilágosítja az osztrák közvéleményt számos osztrák szerepérol a "végleges megoldás" végrehajtásában.

Az akció a gyakorlatban és az elso eredmények:

Az akciót minden országban sajtótájékoztatóval kezdték meg a helyi zsidó szervezetek vezetoinek részvételével: Varsóban (2003 szeptember 10-én), Bukarestben (2003 szeptember 12-én) és Bécsben (2003 szeptember 15-én) indították el az akciót. Ausztriában 2003 decemberétol, Romániában 2004 januárjától és Lengyelországban 2004 júniusától speciális "információs telefonvonalat" vezettek be- mint ahogy most Magyarországon is -, amelyeken keresztül lehet a gyanút, és tényeket közölni..
A reklámkampány Ausztriában és Romániában már egy ideje elkezdodött, Lengyelországban pedig 2004 júliusában indul. Eddig országonként a következo 26 gyanúsított nevét kapták meg az akció szervezoi:
Románia -11 név
Lengyelország -10 név
Ausztria - 5 név

Az "Utolsó Esély Akció" újabb országokban :

Az akciót június 30-án indították el Horvátországban július 13-án Magyarországon, Argentínában augusztusban, Németországban szeptember 21-én, és Ukrajnában pedig november végén, december elején kezdjük az akciót el. Kilenc gyanúsított nevét: négyet Németországból, hármat Magyarországról és kettot Horvátországból még az akció hivatalos megindítása elott kaptak meg. 
Az elmúlt három évben (2001-2004 között) több mint két tucat náci háborús bunöst ítéltek el a világ hat országában. 2002-ben az Egyesült Államok egyedül tíz új vádat emelt a holokauszt elkövetoi ellen. Ez a statisztika is azt bizonyítja, hogy - még manapság is - lehetséges a náci háborús bunösök elleni igazságszolgáltatás. Ez valóban az utolsó esély..
"Remélem, a tegnapi volt az utolsó nyugodt éjszakájuk azoknak, akik buncselekményt követtek el a holokauszt idején" - mondta Ariyeh Rubin, a Targum Slisi Alapítvány elnöke az Utolsó Esély Akcióról tartott budapesti sajtótájékoztatón
A bejelentoknek tízezer eurós (kb. 2,4 millió forint) jutalmat ajánlanak fel, ezt azonban csak akkor fizetik ki, ha az ügyben már ítélet is született Leibish Polnauer egy konkrét esetrol is beszámolt. Egy dunántúli faluban élo idos asszonytól kaptak egy levelet, amelyben az áll, hogy 1944-ben a családja kertjében lott agyon két nyilas három munkaszolgálatost. Az asszony állítása szerint az egyik nyilas még ma is a faluban él. Polnauer egyéb adatot nem közölt, de mint Efraim Zuroff felhívta rá a hallgatóság figyelmét:, a gyanús személyekrol egyébként sem adnak ki információt, csak és kizárólag akkor, ha eljárás indul ellenük.
Az akciót jó pár holcaust szakérto és történész is bírálta az utóbbi napokban., az MTV-ben és az MTI-ben egyformán jelentek meg ilyen nyilatkozatok. Mint a hazai sajtó beszámolt róla Karsai László holocaustkutató történész például az MTI-nek adott július 12-i nyilatkozatában kitért arra is: "Sok pénzt el fognak költeni, teljesen fölöslegesen és kontraproduktív módon: erosíteni fogja a magyarországi antiszemitizmust, és egyetlen háborús bunöst sem fognak tudni elokeríteni". Karsai László figyelmeztetett arra, hogy 1944 végén és 1945 elején több százezren menekültek el az országból, köztük nagyon sok háborús bunös. Azaz nem itthon kéne oket keresni, mert akkor félve a felelosségre vonástól elmenekültek.
A nácik keresésének meghirdetését már az elso májusi hírek hallatán is igen rosszallóan fogadta Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár foigazgatója is, aki szerint a kutakodás és a bejelentésre biztatás, a kompenzáció - mondjuk ki fejpénz -, "vég nélküli és részben védhetetlen" folyamat indulhat el, a programot pedig jogilag, az eltelt ido miatti bizonyíthatóság hiánya miatt eleve nem érzi jogtechnikailag megalapozottnak".
Az akció kapcsán egy magánszemély panaszt tett DR. PÉTERFALVI ATTILA adatvédelmi biztosnál. Mint az adatvédelmi biztos az INFO Rádió július 14-i adásában elmondta, -és az Index is beszámolt róla http://index.hu/politika/belfold/lc9144/    - meg kell vizsgálni, hogy joga van-e egy külföldi alapítványnak szemályes adatokat gyujteni - erre utal a telefonszám - kezelni. Joga van e arra, hogy ezen adatok kikerüljenek külföldre, és egyáltalán kikerülnek-e külföldre. minderre a vizsgálatnak kell a választ megtalálnia, mert az természetes, hogy egy alapítvány Magyarországon végzett tevékenységére a magyar törvényeknek KELL kötelezoeknek lenni.
Zuroff természetesen az akció mellett van, hiszen 2001 januárjától 2004 március végéig 27 náci bunöst állítottak bíróság elé világszerte. Közölte azt is, hogy az Utolsó Esély Akció keretében eddig az érintett országokban közel 290 feltételezett náci bunösrol kaptak bejelentést, közülük eddig 72 esetben fordultak az igazságszolgáltatáshoz. Csak Litvániában és Lettországban közel negyven személy ellen indított eljárást a hatóság gyilkosság gyanújával, itt már esély van ítéletre és bizonyításra, természetesen ha a vádlottak megérik az eljárás végét.
Zuroff a jogi kifogásokra válaszolva a tájékoztatón beszámolt arról is, hogy egyeztetett az Igazságügyi Minisztérium egyik magas rangú tisztviselojével, aki azt mondta, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy hitelt érdemlo bizonyítékok birtokában bíróság elé állítsanak feltételezett náci bunösöket a mai Magyarországon. A bunösök mindenképpen Magyarországon, magyar és az Európai Uniós törvények alapján magyar bíróság elott fognak tettükért felelni. Zuroff úr, az alapítvány foigazgatója a hallgatóságnak szegezte a kérdést:, "ha megölnék a gyermekünket, szüleinket, testvéreinket, de a bunös csak 50-60 év után kerülne elo, akkor engednénk-e, hogy megússza büntetés nélkül?".